A rossz minőség költségei: számítás és veszteségcsökkentés

Kezdőlap » Erőforrások » A rossz minőség költségei: számítás és veszteségcsökkentés

Becsült olvasási idő: 11 perc

A rossz minőség költségei (COPQ) a belső és külső minőségi hibákból eredő költségek: mindaz az erőforrás-veszteség és többletmunka, amely azért keletkezik, mert a termékek vagy szolgáltatások nem feleltek meg a követelményeknek. A gyártásban ez nem csupán a selejtgyűjtőbe került anyagot jelenti. Az utómunka, a hibák miatti válogatás, a vevői visszáruk és a garanciális helyreállítás még jóval az eredeti hiba keletkezése után is pénzt és gyártási időt emészthetnek fel.

Az alapképlet:

A rossz minőség költségei = Belső hibaköltségek + Külső hibaköltségek

A nem megfelelő darabok százalékos aránya megmutatja, milyen gyakran hibázott a gyártás. A COPQ abban segít, hogy eldöntse, hol okozzák a hibák a legnagyobb veszteséget, és melyik fejlesztéssel érdemes először foglalkozni. Nem pusztán az a cél, hogy nagyobb összegű veszteséget mutassunk ki, hanem hogy világosan összekapcsoljuk a minőségi problémát, annak költségét és a változást hozó intézkedést.

A SkyPlanner segít ezt az összefüggést a napi munkában is hasznosítani. A hibás darabokhoz kapcsolódó anyagnyilvántartások és a gyártási időnaplók megmutatják a felhasznált erőforrásokat. A közös gyártási ütemterv pedig segít beilleszteni a jóváhagyott helyreállítási munkákat a már elvállalt vevői rendelések mellé.

Mi tartozik a COPQ-ba, és mi a tágabb értelemben vett minőségköltségek közé?

A COPQ számításakor kizárólag a hibákból eredő költségeket vegye figyelembe. Ez követi az ASQ megkülönböztetését a rossz minőség költségei és a tágabb értelemben vett minőségköltségek (COQ) között.

Belső hibaköltségek azokból a hibákból keletkeznek, amelyeket még azelőtt fedeznek fel, hogy a vevő átvenné a terméket. Ide tartozik például a nem megfelelő anyag, a selejtezett alkatrészekbe már beépült hozzáadott érték, a javító megmunkálás, a hiba utáni ismételt vizsgálat és a hibás gyártási tétel kivizsgálása.

Külső hibaköltségek azokból a hibákból keletkeznek, amelyeket a termék vevői átvétele után fedeznek fel. Ilyen lehet a visszaszállítás, a garanciális javítás, a cseretermék, a panaszkezelés és a helyszíni szerviz költsége. Lehet, hogy a számla nem a termeléshez, hanem az ügyfélszolgálathoz kerül, de a költséget akkor is a hiba okozta.

A megelőzés és a szokásos minőségellenőrzés költségei a tágabb COQ körébe tartoznak. A képzés, a folyamattervezés, a tervezett ellenőrzések és a minőségügyi auditok a problémák megelőzését vagy felismerését segítik; önmagukban nem bizonyítják, hogy hiba történt.

A besorolás attól függ, miért volt szükség a munkára. A szokásos végellenőrzés minőségellenőrzési tevékenység. Ha viszont azért kell külön átvizsgálni a készletet, mert egy hibás tétel átcsúszott az ellenőrzésen, az már a hiba továbbterjedésének megakadályozását szolgálja. A munka célja legyen egyértelmű: ne soroljon minden ellenőrzési órát ugyanabba a kategóriába.

Ebben a modellben:

Minőségköltségek = Megelőzési költségek + Minőségellenőrzési költségek + COPQ

Ezeknek a kategóriáknak az elkülönítése jobb döntésekhez vezet. Az első darab alaposabb ellenőrzése több ellenőrzési munkával járhat, miközben jóval drágább selejt keletkezését előzheti meg. Egy képzési program növelheti a megelőzésre fordított kiadásokat, ugyanakkor csökkentheti az utómunkát. A cél az összességében gazdaságosabb működés, nem a minőségügyi részleg lehető legkisebb költségvetése.

Építse a számítást nyomon követhető hibákra

Kezdje egyetlen gyártási területtel vagy termékcsaláddal és egy beszámolási időszakkal. Az első hasznos számításnak nem kell az egész gyárat lefednie, ha egyértelműen meghatározza a határait. Vonja be a minőségügyet, a termelést és a pénzügyet: a minőségügy azonosítja a hibát, a termelés tisztázza a helyreállításhoz szükséges ráfordítást, a pénzügy pedig ellenőrzi az értékeket és az átfedéseket.

1. Határozza meg a területet, az időszakot és a költségszámítás alapját

Egy gyakorlatban használható meghatározás például így szólhat: „A forgácsolt alkatrészeket gyártó üzletág havi belső és külső hibaköltségei, beleértve a felhasznált anyagokat és a megállapodott erőforrásdíjakon értékelt munkát, a megtérülésekkel csökkentve.”

Döntse el, mikor kerülnek be a költségek a jelentésbe. A havonta felmerült költségeket bemutató kimutatás tartalmazhat korábban kiszállított termékeken végzett garanciális munkát is. Ez hasznos az aktuális terhelés kezeléséhez, de nem mutatja meg az adott hónapban gyártott termékek teljes élettartam alatti hibaköltségét. Ha erre van szüksége, kövesse nyomon a gyártott termékek egy meghatározott csoportját, beleértve a hozzájuk kapcsolódó későbbi reklamációkat is.

Alkalmazzon következetes anyagértékeket, munkaóra- és gépóradíjakat. A felosztott erőforrásköltség jól megmutatja, mit emésztett fel a rossz minőség, még akkor is, ha az adott munkabért vagy a berendezéshez kapcsolódó kifizetést egyébként is teljesíteni kellett volna. Ezt a különbséget a későbbi megtakarítási döntésnél is tartsa szem előtt.

2. Kövesse végig az egyes hibák következményeit

Minden eseménynél vagy egyeztetett gyártási tételnél rögzítse a terméket vagy rendelést, a nem teljesült követelményt, a hiba feltárásának pontját és a további kezelés módját: selejtezés, utómunka, visszaküldés vagy más jóváhagyott intézkedés. Ezután gyűjtse össze a kapcsolódó mennyiségeket, munkaidőt, többletanyagokat, külső szolgáltatásokat és a vevőnél jelentkező probléma rendezésének kiadásait.

Ne csak az eredeti műveletet vizsgálja. Egy hibás tétel miatt a raktárnak el kell különítenie a készletet, az ellenőröknek át kell válogatniuk, a gépkezelőknek javítaniuk kell a darabokat, az ügyfélszolgálatnak pedig visszaszállítást kell szerveznie. Ha ezeket a tevékenységeket ugyanahhoz az eseményhez kapcsolja, láthatóvá válik a költség anélkül, hogy azt a részleget hibáztatná, amelyiknél a kiadást éppen elszámolják.

Használja együtt a gyártási naplókat, az anyagmozgásokat, a nemmegfelelőségi feljegyzéseket, a számlákat és a garanciális nyilvántartásokat. A becsült időt és költségeket jelölje becslésként, a tisztázatlan tételeket pedig tartsa láthatóan a kimutatásban. Egy jól alátámasztott részleges számítás alapján már intézkedhet, miközben pótolja a hiányzó adatokat.

3. Minden költséget csak egyszer számoljon el az összesítésben

A selejt leírt értéke már tartalmazhatja az anyagköltséget, a munkabért és a felosztott általános költségeket. Ha ezt az összeget használja, ne adja hozzá újra az anyag- és feldolgozási költségeket. Ugyanígy egy garanciális elszámolás már fedezheti a nyilvántartásokban máshol is szereplő szállítást és javítást.

Az óradíjak összesítése előtt ellenőrizze, mit tartalmaznak. Ha a gépóradíj a gépkezelő költségét is magában foglalja, korrekció nélkül nem adható hozzá ugyanennek a gépkezelőnek a teljes munkabérköltsége. Az emberórák és a gépórák időben átfedhetik egymást, hiszen eltérő erőforrásokat jelentenek, de a költségösszetevőik között nem lehet átfedés.

Különítse el a hibás terméket a pótlására gyártott darabtól is. A hibás darab értékét veszteségként, egy megfelelő pótdarabét pedig a rendelés teljesítésének szokásos költségeként kezelheti. Ebben az esetben ne számolja el a pótlás teljes költségét újabb veszteségként. A ténylegesen többletként felmerülő helyreállítási kiadásokat – például egy újabb átállást vagy a sürgősségi szállítást – egyértelműen meghatározott alapon rögzítse.

A rossz minőség költségeinek kiszámítása egy példán

Képzeljünk el egy gyártót, amely a forgácsolt alkatrészeket előállító üzletágának egyhavi hibáit tekinti át. Az alábbi, amerikai dollárban megadott összegek szemléltető példák. A vállalat megállapodott erőforrásdíjakat használ, minden költséget egyszer rögzít, és levonja a dokumentált megtérüléseket.

Hibaköltség	Számítás	Havi költség
Belső selejt, a megtérüléssel csökkentve	80 selejtes alkatrész × ($18 anyagköltség + $12 már felmerült megmunkálási költség) − $160 selejtértékesítési bevétel	$2 240
Belső utómunka bérköltsége	120 alkatrész × 0,25 emberóra × $30/emberóra	$900
Belső utómunka gépköltsége	20 gépóra × $20/óra, a fent elszámolt bérköltség nélkül	$400
Utómunka többletanyagköltsége	Kifejezetten ezekhez a javításokhoz kiadott anyag	$240
Belső hiba miatti többletválogatás	12 emberóra × $30/emberóra	$360
Külső hiba rendezése	$300 visszaszállítás + 10 szervizes emberóra × $40 + $900 vásárolt garanciális cseretermék − $200 beszállítói jóváírás	$1 400

A külső hiba rendezésének sorában szereplő vásárolt cseretermékek egy külön vevői reklamációhoz kapcsolódnak, nem a belsőleg selejtezett 80 alkatrészhez. A táblázat más sorában nem szerepel ehhez a reklamációhoz kapcsolódó második leírás vagy minden költséget magában foglaló garanciális elszámolás.

Belső hibaköltségek = $2 240 + $900 + $400 + $240 + $360 = $4 140

Külső hibaköltségek = $1 400

Havi COPQ = $4 140 + $1 400 = $5 540

Ez a dokumentált hibákhoz kapcsolódó erőforrásköltségek vezetői célú összesítése, nem pedig ígéret arra, hogy a hibák megszüntetésével a következő havi kifizetések azonnal $5 540 összeggel csökkennének. Nem tartalmazza a szokásos megelőzési és minőségellenőrzési költségeket, a nem rögzített veszteségeket és a feltételezett elmaradt értékesítést. Az összeg mellett ezeket a korlátokat is tüntesse fel, hogy az eredmény az adatok javulásával is használható maradjon.

A COPQ az árbevétel százalékában

A terhelés időbeli összehasonlításához a következő mutatót számíthatja ki:

COPQ az árbevétel százalékában = COPQ ÷ A meghatározott terület és időszak árbevétele × 100

Ha ugyanennek az üzletágnak a havi árbevétele $200 000:

5 540 $ ÷ 200 000 $ × 100 = 2,77%

Ez a költség árbevételhez viszonyított aránya, nem pedig hibaarány. Nem jelenti azt sem, hogy az ebben a hónapban kiszállított termékek 2,77%-a hibás volt: a külső hibaköltségek korábbi szállításokhoz is kapcsolódhatnak. A százalékos érték mellett mindig vizsgálja meg a dollárban kifejezett összköltséget és az azt alkotó hibakategóriákat is. Egy nagyobb árbevételű hónap úgy is csökkentheti ezt az arányt, hogy egyetlen visszatérő probléma sem szűnik meg.

Különítse el a felhasznált erőforrások költségét, a pénzügyi megtakarítást és a felszabaduló kapacitást

A példában az utómunka 1 540 $ költséggel járt: ebből 900 $ a munkaerő, 400 $ a géphasználat, 240 $ pedig az anyag költsége. Az utómunka 30 munkaórát és 20 gépórát vett igénybe. Ezek ugyanannak a munkának különböző szempontú adatai, nem pedig három további, az összeghez hozzáadandó költségtétel.

Ha egy fejlesztés megszünteti ezt az utómunkát, a vállalat másra fordíthatja ezeket az órákat. Az, hogy ez pénzügyi megtakarítást is jelent-e, a tényleges változásoktól függ. A túlórák elkerülése, az anyagbeszerzések csökkentése és a kevesebb külső javítás mérsékelheti a kiadásokat. Ha a dolgozók a meglévő, fizetett műszakjukon belül más feladatot kapnak, hasznos kapacitás szabadul fel, de ettől a bérköltség nem feltétlenül csökken.

Az sem mindegy, melyik erőforráson szabadul fel idő. Húsz óra azon a gépen, amely feltartja a vevői megrendelések teljesítését, értékesebb lehet, mint húsz óra egy olyan erőforráson, amelyre nem vár munka. Ha megbecsüli, mekkora többletfedezetet termelhet a felszabaduló kapacitás, mutassa be a becslés alapjául szolgáló keresletet, a ténylegesen felhasználható időt és a többletköltségeket. Ezt a becslést kezelje a múltbeli COPQ összegétől elkülönítve; az elmaradt árbevételt ne tekintse azonosnak az elmaradt nyereséggel.

Ez a különbségtétel meggyőzőbbé teszi a fejlesztés üzleti indoklását. Így egyaránt bemutathatja, milyen erőforrásokat emésztett fel a rossz minőség, és milyen konkrét pénzügyi vagy szállítási előnyt hozhat a javasolt fejlesztés.

Döntse el, melyik veszteséget szüntesse meg először – ne csak az összegeket nézze

A költségeket a probléma érdemi feltárását segítő szempontok szerint csoportosítsa: például termékcsalád és nem teljesült követelmény szerint, ne csupán a „selejt” és az „utómunka” kategóriákba sorolja őket. A visszatérő problémákat rendezze költség szerint, így költségalapú Pareto-elemzést készíthet. Ezután vizsgálja meg, mit jelent ez a sorrend a vevők és a termelés szempontjából.

A sürgős biztonsági, megfelelőségi vagy vevői kockázatok esetén a költségrangsorban elfoglalt helyüktől függetlenül intézkedni kell a következmények megfékezéséről. Fejlesztési célként olyan jelentős, visszatérő veszteséget keressen, amelynek kivizsgálásához a csapatnak bizonyítékok állnak rendelkezésére, és amelynek kezelésére felelősséget tud vállalni.

A példában a selejt a legnagyobb rögzített költségkategória, 2 240 $ értékkel. Tegyük fel azonban, hogy az 1 540 $ költségű utómunka rendszeresen azon a gépen jelentkezik, amely egy fontos szállítás teljesítését korlátozza. Ilyenkor érdemesebb lehet először az utómunka okát kivizsgálni, még ha a rögzített költsége alacsonyabb is. A döntés szempontjából számít, mikorra esik az a 20 gépóra.

Mielőtt elkötelezné magát egy projekt mellett, válaszoljon négy kérdésre:

• Visszatérő veszteségről van szó? Különböztesse meg az ismétlődő hibamódot az egyszeri, rendkívüli esettől; vizsgáljon összehasonlítható időszakokat, és vegye figyelembe a termékösszetételt.
• Mekkora veszteség kerülhető el ténylegesen a javasolt intézkedéssel? Különítse el az anyagokon vagy a vásárolt szolgáltatásokon elérhető megtakarítást a felszabaduló kapacitástól, és számoljon az intézkedés saját költségével is.
• Mi okozta a hibát? A gépkezelőkkel, a minőségügyi munkatársakkal és az érintett szakemberekkel közösen vizsgálja meg, melyik követelmény nem teljesült. A magas költség megmutatja, hol érdemes vizsgálódni, de nem bizonyítja, hogy egy szerszám, egy beszállító vagy egy személy okozta a hibát.
• Ki intézkedik, és hogyan ellenőrzik az eredményt? Jelöljön ki egy felelőst, hajtsák végre a korrekciót, majd azonos átvételi és költségszámítási szabályok alapján értékeljék az összehasonlítható termelés eredményeit.

Az elsőre megfelelt darabok arányát, a selejtarányt és az OEE-t használja kiegészítő diagnosztikai mutatóként. Az FPY az első próbálkozásra megfelelőnek minősített darabok arányát mutatja, a selejtarány a véglegesen elutasított termelési mennyiség arányát jelzi, az OEE pedig elkülöníti a berendezések veszteségeit. A COPQ a hibák következményeit fejezi ki pénzben; a költségek tételes feltárását nem helyettesíti, ha e százalékos mutatók valamelyikét megszorozza a teljes árbevétellel vagy gyártási költséggel.

Tegye láthatóvá a minőségi hibák miatt szükségessé váló munkát a SkyPlanner rendszerében

A költségek áttekintése megmutatja, mi történt. A termelésben azonban a hiba miatt szükségessé vált munkát is meg kell tervezni. Ha az utómunka egy nem hivatalos sürgősségi feladatlistán marad, az erőforrásigénye nem jelenik meg a már ütemezett rendelések mellett. A műszakvezetőnek ilyenkor kézzel kell feltárnia és feloldania a szállítási határidők betartását veszélyeztető ütemezési ütközéseket.

A SkyPlanner egy munkakörnyezetben kapcsolja össze a tényleges termelési adatokat és a véges kapacitású ütemezést. A gépkezelők a gyártási feladatok időnaplóinak véglegesítésekor rögzíthetik a hibás mennyiségeket. Ha az anyagkövetés be van állítva, az anyagfelhasználás a hibás darabokat is figyelembe veszi. Ez segít elkerülni, hogy a következő gyártási feladat olyan készletre támaszkodjon, amelyet a hibás gyártás már felhasznált.

Az időnaplók a gyártási feladatokhoz rendelve rögzítik a tényleges munkavégzést, a tervezett és tényleges adatok összehasonlító riportjai pedig segítenek feltárni a várt időtartamtól való eltéréseket. A kapcsolódó gyártási feladatokban és nyilvántartásokban egyértelműen jelölje a korrekciós munkát, hogy annak ráfordítása nyomon követhető legyen, és ne olvadjon bele az eredeti rendelés teljes idejébe. A COPQ kiszámításához ezeket az adatokat egészítse ki a pénzügyi területtel egyeztetett egységköltségekkel, valamint a kapcsolódó minőségügyi és vevői nyilvántartásokkal.

Ezután vegye fel a jóváhagyott többletműveleteket a közös termelési tervbe, reális időtartamokkal, a végrehajtásra alkalmas erőforrásokkal, függőségekkel és prioritásokkal. Az Arcturus, a SkyPlanner ütemezést végző mesterséges intelligenciája a beállított kapacitás alapján számítja ki a helyüket az ütemtervben. A Gantt-idővonal megjeleníti az így kialakuló munkasorrendet és a befejezési dátumokat.

A példabeli utómunka esetében a tervezési kérdés konkrét: hová illeszthetők be a jóváhagyott korrekciós műveletek a közösen használt gépen, és ez hogyan érinti a gépre már beütemezett rendeléseket? Az összefüggő terv áttekintése még az újabb szállítási ígéret előtt megmutatja a szükséges kompromisszumot. A prioritásokat és a megőrzendő döntéseket Ön határozza meg; az ütemezési számításokat az Arcturus végzi el, így nem Önnek kell újra felépítenie minden érintett erőforrás feladatsorrendjét.

Válassza a SkyPlanner megoldását, ha a minőségi hibákból eredő munka rendszeresen váratlan helyzetet teremt a gyártástervezésben. Átláthatóbbá válik a felhasznált anyag és a rögzített munka, kevesebb korrekciós többletterhelés marad rejtve, és megbízhatóbb alapokra helyezheti a többi rendelés összehangolását. A SkyPlanner a nyílt REST API-ján keresztül bármely ERP vagy MES rendszerrel integrálható, így a meglévő rendelési és minőségügyi nyilvántartások továbbra is részei maradhatnak a munkafolyamatnak.

Mutasson be egy konkrét minőségi hibát a SkyPlanner-bemutatón

Válasszon egy közelmúltbeli esetet, amelynél azonosítható az anyagveszteség, rendelkezésre állnak a rögzített munka adatai, és jóváhagyták a helyreállításhoz szükséges műveleteket. Hozza el ezeket az adatokat és egy érintett vevői megrendelést a SkyPlanner-bemutatóra. Ezen a helyzeten keresztül vizsgálhatják meg, hogyan illeszthető be a többletmunka a közös ütemtervbe, és hogyan válnak láthatóvá a szállításokra gyakorolt hatásai.

Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, hogy átbeszélhessük az Ön termelését, vagy először próbálja ki a SkyPlanner rendszerét demóadatokkal. Kezdjen egy jól körülírható veszteséggel, egy olyan intézkedéssel, amelyért felelősséget tud vállalni, és egy olyan termelési tervvel, amely a még elvégzendő munkát is tartalmazza.