Min-max készletgazdálkodás: mikor és mennyit rendeljünk?

Kezdőlap » Erőforrások » Min-max készletgazdálkodás: mikor és mennyit rendeljünk?

Becsült olvasási idő: 10 perc

Fogyóban van egy tároló tartalma, ezért a beszerző újabb tételt rendel. Közben a gyártásban már készül ugyanennek a cikknek az utánpótlása. Önmagában mindkét döntés észszerűnek tűnik, együtt viszont olyan készletet eredményeznek, amelyre az üzemnek nem volt szüksége.

A min-max készletgazdálkodás következetesen alkalmazható szabályt ad az utánpótláshoz: az alsó szint jelzi, mikor kell lépni, a felső célérték pedig azt, hogy meddig kell feltölteni a készletet. Ahhoz, hogy ez a gyártásban jól működjön, nem elég a polcon lévő darabokat számolni. A már várható utánpótlást és a már vállalt igényeket is figyelembe kell venni.

Ezután következik a gyártási döntés. Ha az utánpótlást házon belül gyártják, a szükséges mennyiségnek a vevői munkák mellett kell gépidőt biztosítani. A SkyPlanner APS a jóváhagyott utánpótlást ugyanabba a kapacitás- és anyagkorlátokat figyelembe vevő ütemtervbe illeszti. Így külön munkasor kézi összeállítása nélkül is látható, mikor készül el.

Mi a min-max készletgazdálkodás?

A min-max készletgazdálkodás olyan utánpótlási szabály, amely minden készleten tartott cikkhez két paramétert rendel:

• Minimum: az utánpótlási döntést kiváltó küszöbérték.
• Maximum: a készletpozíció célértéke, amelyet az utánpótlással el kívánunk érni.

A minimum nem az a pont, ahol a készlet tervezetten elfogy. Elegendő időt kell biztosítania az utánpótlás beérkezésére úgy, hogy közben az igények továbbra is jelentkeznek. A maximum pedig nem az alkalmanként rendelendő mennyiség, és nem is garancia arra, hogy a fizikai készlet soha nem haladja meg ezt a szintet.

A min-max szabály szerint a rendelési mennyiség a célértékhez képest fennálló különbségtől függ. Ha a célérték 600 darab, a számításba vett készletpozíció pedig 230, akkor a kiinduló utánpótlási mennyiség 370 darab. Ha a készletpozíció 280, akkor 320 darabra van szükség.

Rögzítsék, hogy az utánpótlást a „minimum alatti” vagy a „minimumot elérő vagy az alatti” érték váltja-e ki: a rendszerek és a vállalati szabályok eltérően kezelhetik ezt a határt. Az alábbi példákban akkor van szükség utánpótlásra, ha a készletpozíció a minimum alá csökken.

Ne csak a raktári készlettel, hanem a készletpozícióval számoljunk

A raktári készlet azt mutatja meg, mi van fizikailag jelen. A készletpozíció annak eldöntésében segít, hogy a már várható utánpótlást és a vállalt kötelezettségeket figyelembe véve szükség van-e újabb utánpótlási rendelésre.

Ha a szabály a vállalt igényeket is levonja, a következő képletet használjuk:

Készletpozíció = felhasználható raktári készlet + nyitott utánpótlás − a számításba bevont vállalt igények

A nyitott utánpótlásba beletartozhatnak a még be nem érkezett beszerzési rendelések, az áttárolások vagy a belső utánpótlási rendelések. Minden forrást csak egyszer vegyünk figyelembe. Részleges bevételezés után a még beérkezésre váró mennyiséggel számoljunk, ne az eredeti rendelési mennyiséggel.

A számítás előtt határozzuk meg annak kereteit: egy cikk, egy készletezési hely vagy a helyek egyeztetett csoportja, egy mértékegység, valamint az utánpótlásra és az igényekre következetesen alkalmazott időbeli határok. A zárolt vagy más okból fel nem használható készletet zárjuk ki. Ugyanazt a kötelezettséget ne vonjuk le kétszer: ha a kiinduló egyenlegből a foglalásokat már levonták, ne vonjuk le őket újra.

Nem minden megvalósítás ugyanazokat az igénykategóriákat vonja le. Az a lényeg, hogy tudjuk, mit tartalmaz az adott érték, és ehhez a számítási alaphoz meghatározott küszöbértékeket használjunk. Az egyik definíció alapján kiszámított minimum felülvizsgálat nélkül nem alkalmazható biztonságosan egy másikra.

Gyártási példa a min-max szabályra

Tegyük fel, hogy egy gyártó szabványos tartókonzolt tart készleten a visszatérő rendelésekhez. A minimum 300 darab, a felső célérték pedig 600. A szabály az egyeztetett tervezési időablakon belüli vállalt igényeket vonja le.

Kiinduló adat	Mennyiség	Számítási mód
Raktáron lévő, felhasználható konzolok	180	Meglévő készletként figyelembe véve
Már jóváhagyott, még be nem érkezett utánpótlás	200	Nyitott utánpótlásként egyszer hozzáadva
A vizsgálatba bevont vállalt igények	150	Egyszer levonva
Készletpozíció	230	Összevetve a 300 darabos minimummal
Új utánpótlási mennyiség	370	A készletpozíciót 230-ról 600-ra emeli

A számítás: 180 + 200 − 150 = 230. Mivel a 230 kisebb, mint a 300, a szabály szerint utánpótlásra van szükség. A kiinduló rendelési mennyiség 600 − 230 = 370 darab.

Ha figyelmen kívül hagynánk a meglévő 200 darabos rendelést, 570 darabos rendelési javaslatot kapnánk. Így ugyanarra az igényre kétszer rendelnénk meg 200 darabot. Ha viszont a vállalt igényeket hagynánk ki, a készletpozíció 380 lenne, és a számítás egyáltalán nem jelezné az utánpótlás szükségességét.

A célérték az új rendelés hozzáadása utáni nettó készletpozíciót írja le, nem feltétlenül a beérkezéskor ténylegesen rendelkezésre álló készletet. A felhasználás ugyanis a beszerzés vagy a gyártás ideje alatt is folytatódik.

A már úton lévő utánpótlás is érkezhet túl későn

A készletpozíció a mennyiségi kérdésre ad választ; önmagában nem igazolja, hogy minden igény fedezete a szükséges időpontban rendelkezésre áll.

A konzolos példában tegyük fel, hogy kedden 120 darabra, szerdán pedig további 30 darabra van szükség. A 180 felhasználható darab mindkét igényt fedezi. Ha viszont a meglévő utánpótlás teljes, 200 darabos mennyisége csak egy újabb igény esedékessége után érkezik be, ez a későbbi igény fedezet nélkül maradhat, noha a rendelés az összesített készletpozícióban szerepel.

Az összmennyiségek mellett az időpontokat is ellenőrizzük. Egy meglévő rendelés sürgetése vagy átütemezése észszerűbb megoldás lehet, mint egy újabb teljes utánpótlási rendelés létrehozása. Az időpontokat is figyelembe vevő készletfedezet-ellenőrzés kiegészíti a min-max szabályt, de nem helyettesíti annak utánpótlási küszöbét és célértékét.

Hogyan határozzuk meg a minimális és maximális készletszintet?

Kezdjünk egy rendszeresen felhasznált cikkel, amelyhez megbízható felhasználási és utánpótlási adatok állnak rendelkezésre. A két szintet együtt határozzuk meg, de mindegyiknek legyen külön szerepe.

A minimum fedezze az utánpótlásra várás alatt jelentkező igényt

Viszonylag egyenletes igény esetén a következő képlet jó gyakorlati kiindulópont:

Minimum = az utánpótlási átfutási idő alatt várható igény + biztonsági készlet

A készlet felhasználhatóvá válásáig eltelt idővel számoljunk, ne csupán a beszállító szállítási idejével vagy a gépi megmunkálás idejével. A jóváhagyás, a beszerzés, a gyártási kapacitásra várakozás és a bevételezés egyaránt növelheti ezt az időt.

Tegyük fel, hogy egy cikkből munkanaponként 40 darab fogy. Az utánpótlás öt munkanapot vesz igénybe, a vállalat pedig 80 darabos biztonsági készletet határozott meg. Az átfutási idő alatt várható igény 200 darab, így a kiinduló minimum 280 darab.

A 80 darabos biztonsági készlet csak a példa feltevése, nem ajánlott kiszolgálási szint. A biztonsági készletet az ingadozások és a készlethiány következményei alapján határozzuk meg. Egy olcsó alkatrész, amelynek hiánya leállítja a végszerelést, nagyobb figyelmet érdemelhet, mint amit a beszerzési értéke indokolna.

Az ellenőrzés gyakorisága is számít. Nem ugyanaz, ha a szabály teljesülését folyamatosan figyelik, vagy ha egy jelentést csak hetente egyszer néznek át. Ha a készletpozíció közvetlenül az ellenőrzés után csökkenhet a küszöb alá, számolni kell a rendelés feladásáig hátralévő többletidővel is. Ellenkező esetben a látszólag megfelelő minimum túl későn válthat ki intézkedést.

A maximumot a tervezett utánpótlási ciklushoz igazítsuk

A maximum határozza meg, hogy a küszöb átlépése után milyen szintre töltjük vissza a készletpozíciót. Emelése általában nagyobb utánpótlási tételekkel és nagyobb készletkockázattal jár; csökkentése rendszerint gyakoribb utánpótlást, így több rendelési vagy átállási feladatot jelent.

A napi 40 darabos példában tegyük fel, hogy 600 darabos maximumot választunk. Ez 320 darabbal haladja meg a 280 darabos minimumot, ami az átlagos felhasználás mellett nyolc munkanapra elegendő. Így könnyebb értelmezni a javasolt utánpótlási ciklust, de ez nem bizonyítja, hogy a 600 darab a legkisebb költséggel járó vagy a legjobb célérték.

Ellenőrizze, hogy a célérték megfelel-e a rendelkezésre álló raktárhelynek, az eltarthatóságnak, az elavulási kockázatnak, a forgótőkeigénynek és a gyártási vagy beszállítói tételnagyságoknak. Egy lassan forgó, rövid ideig eltartható cikknél a papíron jól mutató min–max tartomány is költséges veszteséghez vezethet.

A rendelés kiadása előtt vegye figyelembe a rendelési korlátokat

A célértékig hiányzó, kiszámított mennyiség csak kiindulópont. A beszállítói minimumok, a csomagolási egységek és a gyártási tételnagyságra vonatkozó korlátok módosíthatják a ténylegesen rendelhető mennyiséget.

Ha a tartókonzolból javasolt mennyiség 370 darab, de csak 50 darabos csomagokban rendelhető, felfelé kerekítve 400 darabot kapunk. Ezzel a készletpozíció 30 darabbal az eredeti célérték fölé kerül. Döntse el, hogy elfogadja-e ezt az eltérést, módosítja-e az utánpótlás feltételeit, vagy felülvizsgálja az utánpótlási szabályokat. Ne kezelje azonos beállításként a „maximális készletcél” és a „maximális rendelési mennyiség” fogalmát: az előbbi a kívánt készletpozíciót határozza meg, az utóbbi egy-egy rendelés mennyiségét korlátozza.

A jóváhagyott utánpótlást haladéktalanul rögzítse beérkezésre váró mennyiségként. Ezzel elkerülhető, hogy a következő felülvizsgálatkor vagy egy másik beszerző ugyanarra a hiányzó mennyiségre ismét rendelést adjon le.

Mikor működik a min–max készletgazdálkodás, és mikor nem elegendők a küszöbértékek?

A min–max készletgazdálkodás olyan raktáron tartott cikkeknél hasznos, amelyek felhasználása rendszeresen ismétlődik, és utánpótlási folyamatuk nyomon követhető. Ilyenek a gyakori alkatrészek, a szabványos részegységek vagy a rendszeresen használt fogyóanyagok. A módszer előnye a következetesség: minden érintett számára érthető, miért van szükség utánpótlásra, és hogyan határozták meg a mennyiséget.

A módszer kevésbé megbízható, ha az átlag nagy, konkrét időpontokban jelentkező igényeket fed el. Egy csak alkalmi vevői sorozatokhoz használt alkatrésznél állandó készlettartomány helyett időben ütemezett anyagszükséglet-tervezésre lehet szükség. Egy ritkán felhasznált pótalkatrésznél az alapján is szükség lehet készletezési döntésre, hogy mennyire kritikus az üzem működéséhez: az alacsony átlagos felhasználásból nem derül ki, mekkora költséget okozna a hiánya.

Fontos megkülönböztetni a kapcsolódó módszereket és fogalmakat:

• A biztonsági készlet a bizonytalanságok kezelésére szolgáló tartalék. Segíthet a minimum meghatározásában, de önmagában nem határozza meg a teljes min–max utánpótlási szabályrendszert.
• A gazdaságos rendelési tételnagyság (EOQ) a rendelési és készlettartási költségekre vonatkozó feltételezésekből számítja ki a tételnagyságot. Ezzel szemben a min–max módszer a felső célértékig éppen hiányzó, változó mennyiséget pótolja.
• A készletre gyártás azt jelenti, hogy a termékeket a vevői megrendelések beérkezése előtt gyártják le. Ezen a stratégián belül a min–max módszer az utánpótlás szabályozásának egyik lehetséges módja.

Vizsgálja felül a szinteket, ha változik a felhasználás, a beszállítói teljesítmény, a gyártási átfutási idő vagy a termék élettartama. Mielőtt egyszerűen kiszélesítené a tartományt, tárja fel a visszatérő készlethiányok és a készletfelesleg okait: a késedelmes beérkezések, a pontatlan készletadatok és a kétszer leadott rendelések eltérő megoldást igényelnek.

Illessze be a jóváhagyott utánpótlást a gyártási ütemtervbe

Saját gyártású alkatrésznél a „rendeljünk 370 darabot” még csak a döntés fele. Ebből nem derül ki, hogy a tartókonzolok elkészülnek-e, mielőtt elfogyna a készlet, vagy mely vevői munkákat kellene átütemezni, hogy helyet kapjon a gyártásuk.

Tegyük fel, hogy a jóváhagyott utánpótláshoz ugyanaz a megmunkálóközpont szükséges, mint egy ezen a héten esedékes vevői rendeléshez. Ha az utánpótlást egy külön készletfeltöltési lista élére helyezi, ez az ütközés rejtve marad. Ha viszont beilleszti a közös ütemtervbe, még időben láthatóvá válik, milyen kompromisszumot igényel a döntés.

Válassza a SkyPlanner APS rendszert, hogy könnyebben kezelhesse a közös gyártási ütemtervet. Az Arcturus, a rendszer ütemezésre szolgáló mesterséges intelligenciája a beállított munkaállomások, műszakok, prioritások, műveleti függőségek és anyagok alapján számítja ki a munka ütemezését. A Gantt-diagram megmutatja, hová illeszkedik az utánpótlás a többi rendelés közé, és várhatóan mikor fejeződik be. Így kevesebb időt kell fordítania a készletlista és az egyes gépek feladatsorainak összeegyeztetésére, és egyértelműbb alapot kap a szállítási határidők védelméhez.

A SkyPlanner alacsony készletmennyiségre figyelmeztető értesítéssel jelzi, ha utánpótlási rendelést kell létrehoznia. A min–max célértékeket, az utánpótlás mennyiségét és jóváhagyását a felelős tervezővel egyeztetve, illetve az ERP/MRP rendszerben határozza meg. Ezután a SkyPlanner segítségével ütemezze a jóváhagyott munkát a vevői rendelések mellé, hogy a készletezési döntés a gyár közös gyártási tervének részévé váljon.

Ha az anyagok rendelkezésre állását figyelembe vevő ütemezés engedélyezve van, és az érintett anyagok adatait naprakészen tartják, a számítás azt is figyelembe veszi, hogy az anyagok rendelkezésre állnak-e a felhasználásukkor. A vásárolt anyagok ütemezéséhez a beszerzési rendelések beérkezési dátumai adnak alapot. Ha egy beérkezési dátum vagy prioritás megváltozik, számítsa újra a közös tervet: így láthatja a következményeket anélkül, hogy minden érintett gyártási feladatot kézzel kellene áthelyeznie.

A SkyPlanner nyílt REST API-ján keresztül bármely ERP- vagy MES-rendszerrel integrálható. Megtarthatja az utánpótlási szabályokat kezelő rendszerét, és az abban jóváhagyott rendeléseket összekapcsolhatja egy olyan gyártási ütemtervvel, amely a tényleges kapacitást is figyelembe veszi.

Hogyan működik ez a készletre gyártásban?

Az Opes Corporation a vevők kiszámítható vállalásai alapján készletre gyárt. A SkyPlanner bevezetése előtt Excelt és egy külön raktárkezelő alkalmazást használt, így az adatok különböző helyeken voltak. A Visma Nova rendszerrel fokozatosan kiépített integráció ezeket az információkat kapcsolta össze a gyártástervezéssel.

A vállalat beszámolója szerint a SkyPlanner világos képet ad a csapatnak a kapacitásról. Amikor sürgős kis megrendelések vagy termékfejlesztési gyártási feladatok érkeznek, a frissített gyártási terv megmutatja ezek hatását a szállítási határidőkre. A módosítások gyorsabban elvégezhetők, és a tervezők átlátják, hogyan illeszkednek egymáshoz a munkák.

Az utánpótlás szempontjából ez a lényeges tanulság: az egyenletes készletigény sem teszi szükségtelenné a rendkívüli helyzetek kezelését. A közös ütemtervben a csapat a már vállalt kötelezettségekhez mérten értékelheti az új munkákat, ahelyett, hogy minden feladatsort külön kezelne.

Tesztelje a szabályokat egy valós utánpótlási feladattal

Válasszon ki egy rendszeresen felhasznált cikket. Ellenőrizze a felhasználható készletét, a beérkezésre váró mennyiséget, a számításba bevont lekötött igényeket és az átfutási időt. Ezek alapján határozza meg az utánpótlást kiváltó küszöböt és a célértéket, számítsa ki a hiányzó mennyiséget, majd ellenőrizze, mikorra van rá ténylegesen szükség.

Ezután hozzon el egy SkyPlanner-bemutatóra egy jóváhagyott utánpótlási feladatot és egy vele azonos kapacitásért versengő vevői rendelést. Kérje meg a bemutatót tartó kollégát, hogy mutassa meg, hogyan osztoznak a két rendelés gyártási műveletei a kapacitáson, mikor készül el az utánpótlás, és mi történik, ha egy anyag beérkezése késik. Így a készletszámításon túl azt is láthatja, mitől lesz egy utánpótlási döntés a gyártásban is megvalósítható.

Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, és tekintse át velünk gyára helyzetét, vagy először próbálja ki a SkyPlanner rendszerét demóadatokkal. A cél egyszerű: pótolja a szükséges mennyiséget, kerülje el a kétszeri rendelést, és adjon a munkának olyan ütemtervet, amelyet a gyár végre is tud hajtani.