Gazdaságos rendelési tételnagyság: számítsa ki, mennyit érdemes rendelni

Kezdőlap » Erőforrások » Gazdaságos rendelési tételnagyság: számítsa ki, mennyit érdemes rendelni

Becsült olvasási idő: 10 perc

A gazdaságos rendelési tételnagyság (EOQ) az az utánpótlási mennyiség, amely mellett az EOQ alapmodelljében a rendelési és készlettartási költségek összege a legkisebb. Egy rendszeresen felhasznált alkatrészt beszerző gyártó számára erre a kérdésre ad választ: a felhasználásunk és a költségeink alapján mennyit rendeljünk egy alkalommal?

Képlete: EOQ = √(2 × D × S / H), ahol D az éves szükséglet darabban, S az egy rendelésre jutó fix költség, H pedig az egy darabra jutó éves készlettartási költség.

Az eredmény hasznos kiindulópont, de önmagában még nem beszerzési döntés. A beszállító csomagolási egysége vagy minimális rendelési mennyisége módosíthatja, hogy mekkora tétel rendelhető ténylegesen. Ráadásul a gazdaságosan beszerzett alkatrész sem segíti a holnapi gyártást, ha csak a jövő héten érkezik meg. A SkyPlanner APS összekapcsolja a várható anyagbeérkezéseket az azokra épülő gyártási rendelésekkel. Így a beszerzés és a termelés közös ütemtervből dolgozhat ahelyett, hogy külön listákat egyeztetne.

Miért kerülhet többe a nagyobb rendelés?

Minden készletfeltöltésnek vannak az alkatrészek árán felüli költségei: ilyen a beszerzési rendelés elkészítése, a bevételezés adminisztrációja és a szállítmány kezelése. Nagyobb tételek beszerzésekor kevesebb rendelésre van szükség, így ritkábban merülnek fel ezek a fix ráfordítások.

A nagyobb szállítmányok miatt viszont több készletet kell tartani két beérkezés között. Ez pénzt köt le, továbbá tárolási, biztosítási és elavulási költségekkel jár. Attól tehát még nem lesz automatikusan gazdaságos kétszer annyit vásárolni, hogy ezzel felére csökken a rendelések száma.

Az EOQ e két hatás között teremt egyensúlyt. Az alapmodellben a teljes utánpótlási tétel egyszerre válik felhasználhatóvá, majd a készlet egyenletesen csökken, ahogy a termelés felhasználja. Az átlagos cikluskészlet ezért a rendelési mennyiség fele. Ha biztonsági készletre is szükség van, azt ezen felül kell figyelembe venni, nem része ennek a felezéses számításnak.

Az EOQ három bemenő adatának helyes meghatározása

Használjon egységes mértékegységeket és időszakot. Az éves szükséglethez éves készlettartási költség tartozik; havi költséget nem lehet átszámítás nélkül behelyettesíteni ugyanabba a képletbe.

Bemenő adat	Jelentése beszerzett alkatrész esetén	Mértékegység
D	Az alkatrész várható éves felhasználása	Darab/év
S	Egy utánpótlási rendelés feladásának és a hozzá tartozó áru átvételének fix költsége	Pénzegység/rendelés
H	Egy darab egyéves készleten tartásának költsége	Pénzegység/darab/év

D: az alkatrész felhasználásával számoljon, ne az árbevétellel

Beszerzett csapágyak esetén D a termelésben az év során várhatóan felhasznált csapágyak darabszáma. Nem az azokat tartalmazó gépek értékesítési értéke, és nem is feltétlenül az előző évben beszerzett mennyiség: a beszerzések mellett a készlet növekedhetett vagy csökkenhetett is.

Vegye figyelembe minden olyan termék szükségletét, amelyhez az alkatrészt felhasználják, és számoljon a várható technológiai veszteségeknek megfelelő ráhagyással is. Ellenőrizze, hogy az éves összmennyiség mögött viszonylag egyenletes felhasználás áll-e. Ha egy alkatrészre csak két nagy vevői projekthez van szükség, akkor dátumokhoz kötött beszerzési terv kell, nem pedig az éves összmennyiségből mesterségesen képzett egyenletes felhasználási ütem.

S: különítse el a rendelés költségét a vételártól

S az egyes készletfeltöltésekhez kapcsolódó fix ráfordításokat vagy díjakat foglalja magában, például a rendelés adminisztrációját, a fix szállítási díjat és az áruátvételi munkát. Nem a rendelésben szereplő összes alkatrész számla szerinti értékét jelenti.

Az összehasonlított rendelési eseményhez megalapozott költségbecslést használjon. Ha több tétel szerepel egy beszerzési rendelésen vagy érkezik egy teherautóval, a teljes szállítási költség minden egyes tételre történő ráterhelése túlbecsüli S értékét. A tömegtől függő fuvardíj sem tekinthető egyszerűen rendelésenkénti fix költségnek. A becslés igazodjon a beszállítói megállapodásokhoz és az áruátvétel rendjéhez.

H: számítsa át pénzösszegre a készlettartási költségrátát

Ha egy alkatrész ára 20 $, az éves készlettartási költségráta pedig 25%, akkor a készlettartási költség:

H = 20 $ × 0,25 = 5 $ alkatrészenként évente

Az EOQ képletébe 5 $-t helyettesítsen be, ne 25-öt vagy 0,25-öt. A készlettartási költség meghatározásakor vegye figyelembe a releváns tőkeköltséget, tárolási költséget és készletkockázati költséget, de ugyanazt a költséget ne számolja el kétszer.

Egy általános számviteli költségfelosztásból nem következik automatikusan, hogy kisebb tétel vásárlásával tényleges pénzkiadás takarítható meg. A számítás akkor a leghasznosabb, ha a beszerzés és a pénzügy egyetért abban, mely költségeket befolyásolja a rendelési mennyiségről hozott döntés.

Számítási példa: csapágyak beszerzése a termeléshez

Tegyük fel, hogy egy gyártó több termékéhez is ugyanazt a szabványos csapágyat vásárolja. A tervezéshez a következő feltételezéseket használja:

• Éves felhasználás, D: 12 000 csapágy.
• Fix rendelési költség, S: 75 $ készletfeltöltésenként.
• Beszerzési egységár: 20 $.
• Éves készlettartási költségráta: 25%, így H értéke 5 $ csapágyanként.

Ezek szemléltető adatok, nem összehasonlítási alapként szolgáló gyártási költségadatok, és nem egy SkyPlanner-ügyfél eredményei.

EOQ = √[(2 × 12 000 × 75) / 5] = √360 000 = 600 csapágy

Rendelésenként 600 csapággyal számolva a modell szerint 12 000 / 600 = 20 rendelés szükséges évente, az átlagos cikluskészlet pedig 600 / 2 = 300 csapágy.

Annak megértéséhez, hogy miért gazdaságos a 600 darabos tétel, hasonlítsa össze a Q rendelési mennyiségtől függő éves költségeket:

Éves rendelési költség = (D / Q) × S

A cikluskészlet éves tartási költsége = (Q / 2) × H

Rendelési mennyiség	Éves rendelési költség	A cikluskészlet éves tartási költsége	Összesített éves költség
300 csapágy	3 000 $	750 $	3 750 $
600 csapágy	1 500 $	1 500 $	3 000 $
900 csapágy	1 000 $	2 250 $	3 250 $

A korlátozások nélküli optimumnál a rendelési költség megegyezik a cikluskészlet tartási költségével. A mennyiség 900 darabra növelése csökkenti a rendelési ráfordítást, de az így elért megtakarításnál nagyobb többletet okoz a készlettartásban.

A 3 000 $ nem a csapágyak beszerzésének teljes éves költsége. A vételár továbbra is 12 000 × 20 $ = 240 000 $ évente. Ez az összeg a példában nem változik a rendelési tételnagysággal, így az optimális Q értékét sem befolyásolja. Ha az egységár a mennyiségtől függ, akkor a beszerzési értéket is újra be kell vonni az összehasonlításba.

Ezek hosszú távra vonatkozó éves költségbecslések. A 900 darabos tételhez tartozó évi 13,33 rendelés például átlagos gyakoriságot fejez ki, nem azt jelenti, hogy tört számú beszerzési rendelést kell feladni.

A számított mennyiségtől a beszállítónál ténylegesen rendelhető tételig

Az EOQ alapmodellje egyenletes, ismert szükségletet, állandó rendelési és készlettartási költségeket, valamint állandó utánpótlási átfutási időt feltételez. A beérkező tételek teljes egészükben felhasználhatók, és nem alakul ki készlethiány. A modell emellett mennyiségi kedvezménnyel vagy a rendelési mennyiséget ténylegesen korlátozó feltétellel sem számol. Leginkább olyan rendszeresen beszerzett tételeknél támaszkodhat rá, amelyek beszerzési mintázata közel áll ezekhez a feltételekhez.

Ezután hasonlítsa össze a ténylegesen megvásárolható mennyiségeket.

Csomagolási egységek és minimális rendelési mennyiségek

Tegyük fel, hogy a beszállító 250 darabos csomagokban értékesíti a csapágyakat. Így 600 csapágyat nem lehet rendelni. Hasonlítsa össze az ehhez közeli, teljes csomagokból álló mennyiségeket ugyanazzal a költségképlettel:

• 500 csapágy: 1 800 $ rendelési költség + 1 250 $ készlettartási költség = 3 050 $ évente.
• 750 csapágy: 1 200 $ rendelési költség + 1 875 $ készlettartási költség = 3 075 $ évente.

További korlátozás nélkül ebben a modellben az 500 darabos tétel költsége alacsonyabb. Az automatikus felfelé kerekítéssel ezt a kedvezőbb lehetőséget figyelmen kívül hagynánk.

Tegyük fel most, hogy a beszállító legalább 750 darab rendelését is előírja. Az 500 darabos lehetőség így kiesik. A 750 darabos tétel választása a modellben évi 75 $-ral, azaz 2,5%-kal kerül többe a korlátozások nélküli optimumnál. Ez egyértelmű alapot ad annak eldöntéséhez, hogy megéri-e alacsonyabb minimumról tárgyalni.

A MOQ a beszállító által előírt alsó határ. Az EOQ a vevő költségei alapján számított optimális mennyiség. A kettő más-más kérdésre ad választ.

Mennyiségi kedvezmények és szállítási megállapodások

Az alacsonyabb egységár indokolttá teheti a nagyobb rendelést, de a teljes költséghatást hasonlítsa össze: az éves beszerzési értéket, a rendelési költséget, a készlettartási költséget és az esetleges mennyiségfüggő fuvardíjat. A tényleges kedvezményrendszerrel számoljon: nem ugyanaz, ha a kedvezményes ár minden darabra vonatkozik, vagy ha a kedvezmény csak egy küszöbmennyiség feletti darabokra érvényes.

A több lehívásból álló keretrendelés azt is megváltoztatja, hogy mi számít egy rendelési eseménynek, és ténylegesen mekkora készletet tart. Ha a szállítások és a költségek felszámítása külön-külön történnek, ne kezelje a teljes szerződéses mennyiséget egyetlen, azonnali beérkezésként.

Tárolás, eltarthatóság és egyenetlen igény

Ellenőrizze, hogy a tétel elfér-e a rendelkezésre álló raktárterületen, és felhasználható-e a lejárat, egy konstrukcióváltozás vagy a vevői igény megszűnése előtt. A fel nem használható mennyiség attól még nem gazdaságos, hogy egy egyszerűsített költséggörbe minimumát adja.

Ha az igény szezonális, vagy a készletből nagy mennyiségeket, rendszertelenül vételeznek ki, időszakokra bontott szükségletekkel és megfelelő készlet-utánpótlási szabállyal dolgozzon. Bizonytalan igény vagy beszállítói szállítási időpontok esetén külön határozza meg a szükséges biztonsági készletet. Az EOQ növelése nem helyettesíti a készlethiány kockázatának megértését.

Az EOQ azt mondja meg, mennyit rendeljen, nem azt, hogy mikor

A csapágyas példában 250 munkanap alatt 12 000 darab fogy el, azaz munkanaponként 48 csapágy. Ezzel a felhasználási ütemmel egy 600 darabos tétel 12,5 munkanapra elegendő. Ez a tétel felhasználási ciklusa, nem a beszállító átfutási ideje.

Folyamatos készletfigyelésen alapuló utánpótlás esetén a rendelést jellemzően az alábbi szint elérése váltja ki:

Újrarendelési pont = az utánpótlás átfutási ideje alatt várható igény + biztonsági készlet

Ha az utánpótlás nyolc munkanap alatt válik felhasználhatóvá, és ettől függetlenül, a példa kedvéért 96 csapágyas biztonsági készletet választ:

Újrarendelési pont = (48 × 8) + 96 = 480 csapágy

A két döntés így egyértelműen elkülönül: e szabály szerint 600 darabot kell rendelni, amikor a készletpozíció 480 darabra csökken. A 96 darabos biztonsági készlet a példa feltételezése volt, nem az EOQ-számítás eredménye. A bizonytalanság fedezéséhez szükséges tartalék felméréséhez használja a biztonsági készletről szóló útmutatót.

Az újrarendelési pontot a készletpozícióra alkalmazza: ez a felhasználható raktári készlet és a még be nem érkezett utánpótlás összege, csökkentve a készletnyilvántartási szabályok szerint már vállalt vagy lefoglalt igényekkel. Ugyanazt a kötelezettséget ne számolja el kétszer. Ha csak a raktárban lévő mennyiséget nézi, újra megrendelhet egy olyan tételt, amelynek az utánpótlása már úton van.

A megrendelt utánpótlás azonban még nem felhasználható anyag. Egy beszerzési rendelés az újrarendelési pont felett tarthatja a készletpozíciót akkor is, ha a várható beérkezés egy vevői megrendelés teljesítéséhez már túl késő. A mennyiséget és a beérkezés időpontját együtt kell ellenőrizni.

Mi a helyzet, ha az utánpótlási tételt saját maga gyártja?

A gazdaságos gyártási sorozatnagyságot (EPQ) használja, ha az utánpótlás fokozatosan növeli a készletet, miközben a felhasználás folytatódik. Ilyen például egy rendszeresen gyártott alkatrész, amelyet fokozatosan vesznek készletre. Az EPQ figyelembe veszi a gyártási és a felhasználási ütem viszonyát; az alap EOQ-modell azt feltételezi, hogy a teljes tétel egyszerre válik elérhetővé.

A döntő különbség az, hogyan válik a készlet felhasználhatóvá, nem pusztán az, hogy a rendelés belső vagy külső besorolást kap. A beszállító részszállításai vagy egy csak a végső minőségügyi felszabadítás után felhasználható gyártási tétel esetén más modellre lehet szükség, mint amit önmagában ez a besorolás sugallna.

Hangolja össze a tervezett beérkezést a termeléssel a SkyPlanner segítségével

Tegyük fel, hogy a 600 csapágy beérkezése hétfőre várható. Két vevői megrendeléshez is szükség van rájuk, és mindkettő más munkákkal verseng a megmunkálási és szerelési kapacitásért. A beszállító csütörtökre módosítja a beérkezést. A beszerzési mennyiség nem változik, de a hétfői gyártási terv már nem reális.

A beszerzési lista frissítése önmagában nem hozza összhangba a gépekre váró munkákat és a vállalt szállítási határidőket. A SkyPlanner ezeket az összefüggéseket egy közös gyártási ütemtervben kezeli.

A beszerzési rendelések tartalmazzák az anyagmennyiségeket és a szállítási dátumokat. A szállítási dátum az anyag várható rendelkezésre állását jelzi; a beérkezés „Leszállítva” állapottal történő visszaigazolása frissíti a készletet. Ha az anyagellátást figyelembe vevő ütemezés be van kapcsolva, az Arcturus, a SkyPlanner ütemezést végző mesterséges intelligenciája az anyagok rendelkezésre állását is figyelembe veszi, amikor a beállított kapacitások, műveleti függőségek és prioritások alapján ütemezi a munkákat.

Rögzítse a módosított beérkezést, és számítsa újra az ütemtervet. Az érintett gyártási munkalapok ütemezése így a beszállító által megadott dátumhoz igazodhat, a Gantt-nézet pedig a többi gyártási munkával együtt mutatja az időzítésüket. Ahelyett, hogy minden függő műveletet külön várólisták között mozgatna, a tervező a döntésre összpontosíthat: sürgeti az alkatrész szállítását, módosítja a prioritásokat, más beszerzési forrást keres, vagy felülvizsgálja a vállalt szállítási határidőt.

Ezért érdemes a beszerzési szabályok mellé a SkyPlanner megoldását választani: kevesebb kézi egyeztetésre van szükség az anyagellátási terv és a gyártási ütemterv között, és hamarabb látható, hogyan érinti a vevői megrendeléseket egy beérkezési időpont változása. A gazdaságos, szerződésnek megfelelő tételt a beszerzés határozza meg. A közös ütemterv láthatóvá teszi ennek gyártási következményeit.

Az Eskomatic SkyPlanner-tapasztalatai jól mutatják, miért fontos ez az átláthatóság. A bérmegmunkálással foglalkozó vállalat korábban nagyrészt kézzel kezelt munkasorokra támaszkodott, és az anyaghiányok olykor csak röviddel a tervezett kezdés előtt derültek ki. Az ERP-hez kapcsolt Gantt-ütemezésnek és az anyagellátás jobb átláthatóságának köszönhetően a vállalat kevesebb, anyaghiány miatti termelésleállásról és pontosabban meghatározott szállítási határidőkről számol be. Az anyagellátás jobb átláthatósága megbízhatóbb alapot ad a csapat napi tervéhez.

A SkyPlanner a nyílt REST API felületén keresztül bármely ERP vagy MES rendszerrel integrálható, így a meglévő rendszerek beszerzési és rendelési adatai is támogathatják ezt az összehangolt ütemezést.

Ültesse át a gyakorlatba a rendelési mennyiségről hozott döntést

Ha beszerzéssel tölti fel a készletet, induljon ki az EOQ-ból, hasonlítsa össze a beszállítónál ténylegesen rendelhető mennyiségeket, az újrarendelési pontot pedig külön határozza meg. Ezután a beérkezést és az anyagot felhasználó megrendeléseket egymással összefüggésben kövesse nyomon. Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, és hozzon példaként egy beszerzett alkatrészt, annak várható beérkezési időpontját és két, az alkatrésztől függő vevői megrendelést, hogy lássa, hogyan változtatja meg ez az összekapcsolás a gyártási tervet. Ha előbb önállóan ismerkedne a rendszerrel, próbálja ki a SkyPlanner megoldását demóadatokkal.