Ütemidő: számítsa ki a gyártáshoz szükséges tempót

Kezdőlap » Erőforrások » Ütemidő: számítsa ki a gyártáshoz szükséges tempót

Becsült olvasási idő: 9 perc

Az ütemidő a vevői igény teljesítéséhez szükséges gyártási tempót fejezi ki: megmutatja, hogy a rendelkezésre álló gyártási időből mennyi jut egy igényelt, megfelelő minőségű darabra. A kétperces ütemidő azt jelenti, hogy ebben az időszakban a folyamatnak átlagosan kétpercenként kell egy jó darabot kibocsátania.

A számítás egyszerű. Az igazán fontos kérdés ezután következik: a gépek, a dolgozók és a gyártási útvonal lehetővé teszik ezt a tempót?

Az igényelt mennyiség meghatározása önmagában nem foglal le gépet, és az átállást sem teszi feleslegessé. A SkyPlanner APS részletes gyártási ütemtervbe illeszti a szükséges mennyiségeket. Így láthatja, hogyan terheli a munka az erőforrásokat, és reagálhat, ha változik az igény vagy az erőforrások rendelkezésre állása.

Az ütemidő képlete

Ütemidő = rendelkezésre álló gyártási idő ÷ vevői igény

Mindkét adat ugyanarra az időszakra vonatkozzon. A műszakonként rendelkezésre álló perceket a műszakonként igényelt darabszámmal ossza el, a heti óraszámot pedig a heti darabszámmal. Az eredmény az egy darabra jutó idő, nem pedig az óránkénti darabszám.

Képzeljünk el egy gyártócellát, amely nyolcórás műszakban dolgozik. A szünetek és az egyéb, előre meghatározott munkamentes időszakok összesen 60 percet tesznek ki, így 420 perc áll rendelkezésre. A vevők műszakonként 210 jó darabot igényelnek ettől a cellától.

420 perc ÷ 210 darab = 2 perc/darab

Ez darabonként 120 másodperc, vagyis a rendelkezésre álló gyártási idő minden órájában átlagosan 30 darabot kell kibocsátani. Ez nem a teljes nyolcórás műszakra számított átlag, hiszen abban a munkamentes időszakok is benne vannak.

A kétperces érték azt mutatja meg, milyen tempót kíván meg az igény. Arról nem ad információt, hogy a cella jelenleg milyen gyorsan dolgozik, vagy hogy egy termék mennyi idő alatt jut végig az összes műveleten.

A teljesítendő feladathoz illő adatokkal számoljon

Mielőtt ütemidőcéllal dolgozna, egyeztesse az érintettekkel, mire vonatkozik a mennyiség és a rendelkezésre álló idő. A rosszul feltett kérdésre adott pontos válaszból is rossz gyártási terv születik.

Határozza meg a termékcsaládot és a kibocsátás mérési pontját

Induljon ki egy termékből vagy rendszeresen gyártott termékcsaládból, amelynek közös gyártási folyamata érdemben vizsgálható. Rögzítse, hol számolják a kibocsátást: például a cellát elhagyó kész szerelvényeket vegyék alapul, ne a különböző műveleteknél elkészült alkatrészek összegét.

Ugyanazt a darabot ne számolják újra minden alkalommal, amikor áthalad egy következő állomáson. Egy egyszerű alkatrészt és egy összetett szerelvényt se kezeljenek egyenértékű darabként pusztán azért, mert mindkettő szerepel a rendelésállományban.

Az igényt a tervezési időszakhoz igazítsa

Azzal a mennyiséggel számoljon, amelyre a vevőknek a tervezett időszakban szükségük van. Készletfeltöltés esetén az igényt a készlet-utánpótlási szabályokhoz igazítsa, ahelyett, hogy bizonytalan későbbi keresletre nagy mennyiséget gyártana csak azért, hogy a gépek ne álljanak.

A heti átlag hasznos lehet a rendszeres gyártási ritmus kialakításához, de a héten belüli szállítási határidőket is ellenőrizni kell. Attól, hogy péntekre elkészül a megfelelő összmennyiség, egy kedden esedékes rendelés még nem teljesül időben.

Ha nő az igény, de a rendelkezésre álló idő nem változik, az ütemidő rövidül: minden igényelt darabra kevesebb idő jut. Csökkenő igény mellett az ütemidő hosszabb lesz. Ha az adott időszakban nincs igény, nem számítható értelmezhető ütemidő; a nullával való osztásból nem lesz gyártási cél.

Rögzítse pontosan a rendelkezésre álló időkeretet

Az adott gyártási folyamathoz ténylegesen hozzárendelt idővel számoljon, levonva a tervezett munkamentes időszakokat, például azokat a szüneteket, amikor leáll a termelés. Ne vegyen alapul teljes műszakot egy olyan termékcsaládnál, amely a közösen használt erőforrást csak a műszak egy részében veheti igénybe.

Az átállásokat és a veszteségeket következetesen számolja el. Ebben az útmutatóban az átállás olyan munka, amelynek bele kell férnie a rendelkezésre álló gyártási időbe; ezért az időkeretből külön nem vonjuk le. Más számítási módszerek először levonják a tervezett átállások idejét. Bármelyik megoldást választja, ugyanazt az időt csak egyszer számolja el, ne kétszer.

A váratlan meghibásodások, a lassabb működés és a selejt nem csökkentik a vevői igényt, csak annak teljesítését nehezítik meg. A kapacitás ellenőrzésekor ezek a veszteségek is maradjanak láthatók; ne fedje el őket egy túl optimistán meghatározott időkeret.

Ütemidő és ciklusidő: elvárt tempó és tényleges teljesítmény

Az ütemidőt az igény határozza meg. A ciklusidőt a folyamat mérésével kapjuk meg: azt mutatja, mennyi ideig tart ténylegesen egy ismétlődő művelet vagy gyártási ciklus. A gyártási átfutási idő ettől is eltér: a meghatározott gyártási útvonal bejárása során eltelt teljes időt jelenti, a műveletek közötti várakozással együtt.

Egy termék órákat tölthet egy olyan gyártósoron, amely kétpercenként bocsát ki egy kész darabot. Egyszerre több darab halad a folyamat különböző szakaszaiban. Az ütemidő tehát nem azt jelenti, hogy a teljes gyártási útvonalat két perc alatt kell végigjárni.

A ciklusidő és az ütemidő összehasonlításakor ellenőrizze, pontosan mire terjed ki a mérés. Egy gép automatikus vágási ciklusa például nem feltétlenül tartalmazza a be- és kirakodást. A működés közben mért ciklusidőből pedig kimaradhatnak a leállások. Önmagában egyik adat sem bizonyítja, hogy milyen ütemben tartható fenn a megfelelő minőségű késztermékek kibocsátása.

Ha egy állomás egyszerre egy darabot gyárt, és a ciklusideje hosszabb az ütemidőnél, az már az átállások és veszteségek külön beszámítása előtt kapacitáshiányt jelez. Az ütemidőnél rövidebb ciklusidő ad némi mozgásteret, de nem bizonyítja, hogy a teljes folyamat képes kielégíteni az igényt. A gyártási ciklusidő méréséről szóló útmutatónk bemutatja, hogyan gyűjthet a tervezéshez jól használható műveleti időadatokat.

Ellenőrizze, hogy a rendelkezésre álló kapacitás elbírja-e az elvárt tempót

Térjünk vissza ahhoz a cellához, amelynek 420 perc alatt 210 jó darabot kell előállítania. Tegyük fel, hogy a kapacitást korlátozó művelet darabonként 1,8 percig tart, és a műszak során 30 perc átállási időre van szükség. A megmunkálás és az átállás ugyanazt az erőforrást veszi igénybe, időbeli átfedés nélkül. Ebben az egyszerűsített példában nincs selejt és nem tervezett leállás.

Kapacitásellenőrzés	Számítás	Időigény
Darabok gyártása	210 darab × 1,8 perc	378 perc
Átállások	Külön rögzítve	30 perc
Összes munka	378 + 30	408 perc
Fennmaradó idő	420 − 408	12 perc

A munka belefér az erőforrás időkeretébe, de csak 12 perc tartalék marad. Az 1,8 perces ciklusidő bőven elegendőnek tűnik a kétperces ütemidőhöz képest, amíg az átállást is figyelembe nem vesszük. Egy megszakítás vagy további utómunka gyorsan felemésztheti a fennmaradó időt.

Most tegyük fel, hogy az igény 240 darabra nő, miközben a műszak nem változik. Az új ütemidő 420 ÷ 240 = 1,75 perc/darab. A művelet azonban továbbra is darabonként 1,8 percig tart, az átállás pedig 30 percet vesz igénybe.

A szükséges munka időigénye így 240 × 1,8 + 30 = 462 perc. Ez 42 perccel több a rendelkezésre álló 420 percnél. Ezt a hiányt nem szünteti meg, ha rövidebb célidőt írunk a termelési táblára.

Gyakorlati megoldásra van szükség: csökkenteni kell a műveleti vagy az átállási időt, megfelelő többletkapacitást kell biztosítani, az arra alkalmas munkát másik erőforrásra kell áthelyezni, vagy módosított igényben, illetve szállítási határidőben kell megállapodni. Mielőtt bármilyen javasolt gyorsítást felhasználható kapacitásként venne figyelembe, ellenőrizze a minőségi és létszámfeltételeket, valamint a biztonságos munkavégzést.

Itt válik fontossá a gyártásütemezés is. A fenti számítás egyetlen erőforrás összterhelését ellenőrzi. Az ütemtervből derül ki, hogy mikor végezhető el a munka, időben befejeződnek-e az előző műveletek, és mely más rendeléseknek van szükségük ugyanarra az erőforrásra. Az időkeretbe összességében beleférő munka is elkéshet, ha a szükséges kapacitás csak a szállítási határidő után áll rendelkezésre.

Használható az ütemidő sokféle termék gyártásánál?

Az ütemidő ott értelmezhető a legkönnyebben, ahol a termékek ismétlődő folyamatot követnek, és a gyártásukhoz szükséges munka mennyisége nagyjából összevethető. Sokféle termék gyártásánál is segíthet átlátni egy megfelelően kiválasztott termékcsalád visszatérő igényét. Egyetlen, az egész gyárra meghatározott ütemidő azonban éppen azt a korlátot fedheti el, amelyet fel kellene ismerni.

Egy termékből tíz darab több gépidőt igényelhet, mint egy másikból ötven. Az eltérő termékekhez más gyártási útvonalra, készülékekre vagy szaktudásra is szükség lehet. Attól, hogy egyetlen átlagos darabszámba vonjuk össze őket, a kapacitásigényük nem lesz azonos.

Tartsa meg az igényelt mennyiségeket célként, majd termékenként számítsa ki a tényleges műveleti és átállási időigényt. Vizsgálja meg az együttes terhelést a közösen használt erőforrásokon. Ha egyedi munkáknál jelentősen eltérnek az útvonalak és az időtartamok, a rendelések részletes ütemezése hasznosabb, mint minden gyártási feladatot azonos ritmusba kényszeríteni.

Készítsen megvalósítható ütemtervet az igényből a SkyPlanner segítségével

A SkyPlanner nem egy egyszerű osztás kiváltására szolgál, hanem arra, hogy az így meghatározott gyártási igényt a teljesítéséhez szükséges munka ütemezésével kapcsolja össze.

A SkyPlanner rendszerében egyszer kell meghatároznia egy termék műveleteit, azok időtartamát és az elvégzésükre alkalmas munkaállomásokat. Az új rendelési tételek átveszik ezt a gyártási útvonalat; a mennyiségek és a szállítási határidők adják meg az ütemezőrendszernek, hogy mit kell teljesíteni. Megadható darabonkénti megmunkálási idő, termelési ráta vagy rögzített időtartamú művelet is, az átállási idő külön rögzítésével.

Az Arcturus, a SkyPlanner mesterséges intelligencián alapuló ütemezőmotorja a beállított kapacitás, a műszakok, a műveletek közötti függőségek és az Ön által megadott prioritások alapján, együttesen ütemezi a gyártási feladatokat. A Gantt-nézet erőforrásonként mutatja az így kialakult feladatsorrendet és az időzítést. Így látható, hogy a terv szerint mikorra készül el a szükséges munka, és nem kell abból kiindulni, hogy a megfelelő átlagos gyártási ütem önmagában garantálja a rendelés határidőre történő teljesítését.

Ha nő a mennyiség, vagy csökken egy műszak rendelkezésre álló ideje, frissítse az adatokat, és hagyja, hogy az Arcturus újraszámítsa az ütemtervet. Nézze át, hogyan érinti a változás az egyes rendeléseket, majd döntse el, hogy a prioritások módosítására, jóváhagyott kapacitásmódosításra vagy a vállalás felülvizsgálatára van-e szükség. Így kevesebb időt kell az egyes gépek feladatsorrendjének kézi javítására fordítania, és világosabb alapot kap a termelési döntéshez.

A SkyPlanner az Ön által meghatározott termelési erőforrásokat ütemezi; a gyártósorok fizikai kiegyensúlyozása és a munkamódszerek megváltoztatása továbbra is gyártástechnológiai döntés. A jobb ütemezés segít átlátni, hol van szükség beavatkozásra, és hogyan hat a módosított terv a szállításra.

Mit változtatott a Fredman Operations működésében a műszakonkénti kapacitás átláthatósága?

Az élelmiszerrel való érintkezésre alkalmas konyhai és csomagolási megoldásokat gyártó finn Fredman Operations korábban kézzel vitte át a munkalapokat az L7 ERP és az LTR termelésirányítási szoftver között. A gyártási feladatok prioritását is kézzel határozták meg, miközben csak korlátozottan látták, mikor szabadulnak fel a gépek, és mekkora kapacitás áll rendelkezésre az egyes műszakokban.

A SkyPlanner közös Gantt-nézetének és műszakütemezésének köszönhetően ez a kapacitás is megjelent a gyártási tervben. A munkatársak láthatták a gyártási feladatok tervezett kezdési és befejezési időpontját. A vállalat beszámolója szerint gyorsabban tudtak reagálni az ütemterv változásaira, és kevesebb túlórára volt szükség.

A Fredman tapasztalata jól mutatja, miért van szükség használható kapacitástervre az előírt gyártási mennyiség teljesítéséhez: a csapat a rendelkezésre álló gyártási idő alapján ítélheti meg a vállalásokat, ahelyett, hogy ezt újra és újra kézzel kellene kiszámolnia. A teljes történetért olvassa el a Fredman Operations beszámolóját a SkyPlanner használatáról.

Nézze meg, mit jelent a szükséges gyártási ütem a gyakorlatban

Számítsa ki az ütemidőt, hogy egyértelmű legyen, milyen gyártási ütemet követel meg a vevői igény. Ezután ütemezze a tényleges munkát a SkyPlanner segítségével: láthatja, hol fér bele a terhelés az erőforrások kapacitásába, és mi változik, ha módosul az igény.

A SkyPlanner a nyílt REST API révén bármely ERP- vagy MES-rendszerrel integrálható, így meglévő rendelési és termelési adatait felhasználhatja a gyártás ütemezéséhez.

Ha saját gyártásának példáján szeretné megismerni a lehetőségeket, foglaljon SkyPlanner-bemutatót. Készüljön egy rendszeresen gyártott termékcsalád adataival: a hozzá tartozó igénnyel, műveleti időkkel és műszaknaptárral. Ezek alapján konkrétan átbeszélhető, mit kell legyártani, hol van szükség kapacitásra, és hogyan reagál az ütemterv a változásokra. Ha előbb önállóan ismerkedne a rendszerrel, próbálja ki a SkyPlanner rendszerét demóadatokkal.