Munkaidő-normázás a gyártásban: használható normaidő

Kezdőlap » Erőforrások » Munkaidő-normázás a gyártásban: használható normaidő

Becsült olvasási idő: 11 perc

A gyártási munkaidő-normázás során egy pontosan meghatározott munka időigényét mérjük, hogy megállapíthassuk, adott feltételek mellett mennyi ideig kell tartania. Közvetlen, stopperórás időfelvételnél a munkát elemekre bontjuk, megmérjük az időtartamukat, ahol indokolt, figyelembe vesszük a normál munkatempót, majd a megalapozott pótidők hozzáadásával meghatározzuk a normaidőt.

A kulcsszó a pontosan meghatározott. A múlt hónapban a gyártási feladatokra könyvelt idők átlaga különböző munkamódszereket, anyaghiány miatti várakozást és betanulási időt is összemoshat. A leggyorsabb dolgozó idejét mérve más számot kapunk, de ettől a norma még nem feltétlenül lesz jobb.

A hasznos vizsgálat olyan időértéket ad, amelynek az alapját meg tudjuk indokolni, amelyet ellenőrizni tudunk, és amelyet a munka változásakor frissíthetünk. A SkyPlanner ezután segít a reális műveleti időket a teljes rendelésállomány tervezésében érvényesíteni. Így nem kell az ERP-ben átírt szám után minden érintett gép feladatsorát kézzel újratervezni.

Mért idő, normálidő és normaidő

Ez a három időérték más-más kérdésre ad választ:

Idő	Jelentése	Mit kell hozzá ismerni?
Mért idő	Mennyi ideig tartott ténylegesen a megfigyelt munka	A munkamódszert, a mérés kezdő- és végpontját, valamint a megfigyelés körülményeit
Normálidő	A meghatározott munka időigénye a viszonyítási alapként használt munkatempó mellett	A tempófüggő kézi munka munkatempójának megalapozott értékelését
Normaidő	Normálidő a vonatkozó pótidőkkel együtt	Az alkalmazandó pótidőket és számítási módjukat

A normaidő nem gyorsasági rekord. Egy meghatározott munkamódszer időigényét fejezi ki, ha azt betanított, gyakorlott dolgozó végzi a viszonyítási alapként használt tempóban, a szükséges pótidőket is figyelembe véve.

A kézi munka normaidője sem jelenti automatikusan azt az időt, amelyre egy gépet le kell foglalni. A gép például működhet, miközben a kezelője az előző darabot ellenőrzi. Ezt a különbséget a teljes vizsgálat során tartsa szem előtt: először a munkatartalmat határozza meg, és csak utána dönti el, hogyan terheli az egyes erőforrásokat.

A munkához illő mérési módszert válasszon

A közvetlen, stopperórás időfelvétel olyan stabil, ismétlődő munkához alkalmas, amelynek az elemei megfigyelhetők. Jó választás, ha meg kell értenie, miért hibás a meglévő norma, és nem csupán egy másik becsléssel szeretné felváltani.

Más helyzetekben más megközelítésre van szükség:

• A hasonló munkákban ismert elemek ismétlődnek. Validált normaidő-adatbázis alapján a már meghatározott elemi idők összevonhatók, ha a munkamódszer és a befolyásoló tényezők megegyeznek. Eltérő termékek adataiból ne képezzen közös átlagot.
• A kézi munka módszerét még a gyártás megkezdése előtt tervezik. Előre meghatározott mozdulatidőkre épülő rendszerrel az időigény a definiált mozdulatokból állítható össze. Ehhez a választott rendszer szakszerű, képzettségre épülő alkalmazása szükséges, nem pedig a stopperórás méréshez tartozó munkatempó találomra történő értékelése.
• Azt kell megértenie, mire megy el a műszak ideje. A munkanap-fényképezés mintavételes változata, a multimoment felvétel megbecsüli a tevékenységekre vagy várakozásra fordított idő arányát. Segítheti a pótidők meghatározását, de önmagában nem adja meg az egyes rövid munkaelemek részletes időigényét.
• Az időtartamot a technológiai folyamat határozza meg. A gépidőt a program vagy a folyamat paraméterei alapján számítsa ki, illetve ellenőrizze, a gépkezelő munkáját pedig külön vizsgálja.

A korábbi gyártási feladatok nyilvántartásai továbbra is hasznos támpontok. Mielőtt normaként kezelné őket, ellenőrizze, mit tartalmaznak: az anyaghiány miatti várakozást is magában foglaló könyvelt idő önmagában nem mutatja meg a kézi munka normál időigényét.

Az alábbi módszer az ismétlődő munka közvetlen időfelvételére összpontosít.

1. A stopper indítása előtt határozza meg a munkamódszert

Olyan műveletet válasszon, amelynél egy megbízhatóbb norma ténylegesen befolyásol egy döntést. Ilyen lehet például egy erősen terhelt szerelőállomás, vagy egy visszatérő gyártási feladat, amelynek az időigénye rendszeresen meglepi a tervezőket.

Rögzítse a terméket és annak módosítási állapotát, a berendezéseket, a szerszámokat, az anyagok elrendezését és rendelkezésre bocsátásának módját, a munkasorrendet és a szükséges minőségellenőrzéseket. Határozza meg a kezdő és a befejező eseményt. Tegye egyértelművé, hogy az eredmény darabra, ciklusra vagy gyártási tételre vonatkozik, az egyszeri átállást pedig külön tételként rögzítse.

A leírást beszélje át a műveletet végző dolgozókkal. Mondja el, miért készül a vizsgálat, és mire használják majd az eredményeket. A tapasztalatuk gyakran rávilágít olyan szükséges munkákra, amelyeket a meglévő becslés kihagy, például egy készülék újratöltésére vagy egy időszakos ellenőrzésre.

Olyan betanított dolgozót figyeljen meg, aki a kialakított, biztonságos munkamódszert követi. Ha a készüléket még áttervezik, vagy a dolgozó még tanulja a munkasorrendet, előbb tegye stabillá a módszert. Egy kiforratlan folyamatra több stopperórás méréssel sem lehet megbízható normaidőt megállapítani.

2. Rögzítse az elemeket, a gyakoriságokat és a rendkívüli eseményeket

A műveletet egyértelműen megfigyelhető eseményeknél bontsa elemekre: a ház a készülékbe került, a kötőelemeket meghúzták, az ellenőrzés befejeződött. Válassza külön a munkatempótól függő kézi munkát a gép által meghatározott időtől. A csak időnként előforduló munkát, például a tárolóedény cseréjét a gyakoriságával együtt rögzítse, ne úgy számoljon vele, mintha minden darabnál elvégeznék.

Minden megfigyelésnél őrizze meg az elem idejét, a lényeges körülményeket és az alkalmazott munkatempó-értékelést. A megszakításokat akkor jegyezze fel, amikor bekövetkeznek. Ha hiányzik egy alkatrész vagy eltörik egy szerszám, az eseményt és az időtartamát külön rögzítse; ne törölje indoklás nélkül a hosszú mérési eredményt, és ne rejtse el a szokásos munkaidők átlagában.

A megfigyeléseket a jellemző gyártási körülmények között gyűjtse, ne csupán egy kényelmesen mérhető, megszakítás nélküli sorozatból. Ellenőrizze, hogy azonos munkamódszer és körülmények mellett az elemi idők kellően egyenletesek-e. Ha nem, vizsgálja meg az okát: az anyagok eltérő elrendezése vagy rendelkezésre bocsátása külön munkamódszert igényelhet, míg egy alkalmi mérési hibát dokumentáltan javítani kell.

Nincs olyan általánosan érvényes ciklusszám, amely önmagában elegendővé tenne egy vizsgálatot. A megfigyelések szükséges száma az ingadozástól, az elvárt pontosságtól és attól a döntéstől függ, amelyet a norma támogatni fog. Egy kezdeti mintával mérje fel a szóródást, majd a választott megbízhatósági és pontossági követelmények alapján határozza meg a szükséges mintanagyságot. Ezt képzett munkamérési szakember tudja megítélni. Egyetlen szokatlan gyártási sorozat tíz közel azonos mérési eredménye nem helyettesíti a reprezentatív adatokat.

3. Számítsa át a kézi munka mért idejét normálidőre

Minden elemhez számítson reprezentatív mért időt az összehasonlítható mérési eredményekből; ez rendszerint a számtani átlaguk. Minden kizárt mérés indokát őrizze meg. Ha a munkatempó eltér az egyes megfigyelések során, az összesítés előtt a hozzájuk tartozó értékeléssel számítsa át az időket normálidőre, ne egy tőlük független átlagos tempótényezőt alkalmazzon.

A munkatempó értékelése a megfigyelt kézi munka tempóját egy meghatározott viszonyítási tempóhoz hasonlítja. Ha a skálán a normál tempó 100%, a számítás a következő:

A kézi munka normálideje = a kézi munka mért ideje × munkatempó-tényező

A 110%-os munkatempóhoz 1,10-es tényező tartozik. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelt munkavégzés gyorsabb volt a viszonyítási tempónál, ezért a normálideje hosszabb a mért időnél. A 100% alatti értékelés ellenkező irányú korrekciót eredményez.

A munkatempó értékelése nem olyan százalék megválasztása, amellyel az eredményt a régi ERP-normához lehet igazítani. Képzett értékelőre, következetesen alkalmazott viszonyítási alapra és a munka megfigyelése közben végzett értékelésre van szükség. Ha az értékelés nem indokolható meg, az eredményt megfigyelési adatként őrizze meg, ne normál tempóra vonatkozó normaként tüntesse fel.

A munkatempó-tényezőt az érintett kézi munkaelemekre alkalmazza, ne válogatás nélkül a művelet teljes eltelt idejére. Egy automatikus, háromperces fűtési ciklus nem lesz hosszabb attól, hogy a berakodást végző dolgozó 110%-os tempóban dolgozott. Ha a tempó megfigyelésenként változik, az összetartozó időt és értékelést együtt őrizze meg, hogy a számítás a ténylegesen megfigyelt munkát tükrözze.

4. Egyértelmű számítási alap szerint adja hozzá a pótidőket

A normálidő önmagában nem fedezi a munkanap minden indokolt időigényét. A személyes szükségleteket, a munkavégzés okozta fáradtság miatti pihenőidőt és az adott munkánál elkerülhetetlen várakozásokat megfelelően figyelembe kell venni.

A pótidőket a munka körülményei, az alkalmazott munkamérési módszer, valamint az érintett tevékenységekről vagy megszakításokról gyűjtött adatok alapján határozza meg. Átfogóbb megfigyeléssel vagy multimoment felvétellel megállapítható a rendszeresen visszatérő kiszolgáló tevékenységek és várakozások időigénye; a regenerálódási szükségletekhez viszont a munkát és annak körülményeit kell értékelni. Egy másik gyárból átvett százalék nem helyettesíti ezt az értékelést.

A szükséges, időszakosan végzett munkákról se feledkezzen meg. Ha a rendszeres tárolóedénycserét már munkaelemként beszámította, ne számolja el újra az általános várakozási pótidőben. Ugyanígy ne építsen be minden elkerülhető meghibásodást vagy anyaghiány miatti várakozást állandó munkatartalomként. Rögzítse ezeket a veszteségeket, hogy kezelni lehessen őket, és tegye egyértelművé, hogyan veszik őket figyelembe a tervezésben.

Számítási példa: a megfigyelésektől a normaidőig

Képzeljünk el egy stabil kézi összeszerelési műveletet. Az alábbi számok a számítást szemléltetik; a munkatempó értékelése és a pótidő mértéke nem ajánlás az Ön gyára számára. Tegyük fel, hogy a felsorolt elemek egymás után, összeszerelt darabonként egyszer fordulnak elő, és az elemző megalapozottan 110%-osnak értékelte a megfigyelt kézi munka tempóját.

Kézi munkaelem	Kiválasztott mért idő	Munkatempó-tényező	Normálidő
A ház beillesztése	30 másodperc	1,10	33 másodperc
A szerelvény rögzítése	40 másodperc	1,10	44 másodperc
Ellenőrzés és tálcára helyezés	20 másodperc	1,10	22 másodperc
A minden darabnál ismétlődő munka összesen	90 másodperc		99 másodperc

Emellett minden 20 összeállított darab után tárolóedényt kell cserélni. Ennek külön meghatározott normálideje 60 másodperc, így darabonként 60 ÷ 20 = 3 másodperccel kell számolni. A teljes normálidő tehát 102 másodperc darabonként.

Tegyük fel, hogy a vizsgálat a normálidő 15%-ának megfelelő pótidőt állapít meg:

Normaidő = normálidő × (1 + pótidő aránya)

102 × 1,15 = 117,3 másodperc darabonként.

Nem mindegy, mi a viszonyítási alap. Ha a pótidő a teljes normaidő 15%-a, akkor a következő képletet kell használni:

Normaidő = normálidő ÷ (1 − pótidő aránya)

102 ÷ 0,85 = 120 másodperc darabonként.

A két eredmény azért tér el, mert a „15%” két különböző arányt jelöl. Rögzítse, hogy a normaidő melyik viszonyítási alapra épül. A később ezzel dolgozó tervezőnek ne a végeredményből kelljen visszafejtenie a számítás módját.

5. Ellenőrizze, majd vezesse be a később is karbantartható normaidőt

Mielőtt lecseréli a jelenlegi normaidőt, ellenőrizze az eredményt további, azonos módszerrel és körülmények között végzett gyártások adataival. Azonos mennyiségeket és azonos kezdő- és végpontok között mért időket hasonlítson össze, beleértve a normaidőben szereplő időszakos munkát és pótidőket is. Ha egy ciklus a pótidőt is tartalmazó normaidőnél rövidebb, az önmagában nem indokolja a pótidő elhagyását.

A megmagyarázatlan eltéréseket tekintse át a műveletet végző dolgozóval és a munkamódszerért felelős személlyel. Ha egy lényeges műveletelem hiánya miatt hibás az eredmény, javítsa a vizsgálatot. Ha a munkamódszer változó, határozza meg a változatokat. Ne emelje egyszerűen addig a normaidőt, amíg minden korábbi időrögzítés bele nem fér.

Vezessen visszakövethető nyilvántartást az alábbiakról:

• Az érintett termék, művelet, a munkamódszer verziója és az erőforrásokra vonatkozó feltételek.
• Az eredeti mérési adatok, a műveletelemek előfordulási gyakorisága és a kivételek kezelése.
• A munkatempó értékelésének szabályai és eredménye, valamint a normálidő számítása.
• A pótidők kategóriái, alátámasztásuk, a számítás viszonyítási alapja és az így kapott normaidő.
• Az ellenőrzés eredménye, a felülvizsgálatért felelős személy, a hatálybalépés dátuma és a felülvizsgálatot szükségessé tevő körülmények.

A normaidőt a gyártástechnológiai jóváhagyási folyamaton keresztül vezesse be. A jóváhagyás azt igazolja, hogy a normaidő megfelelően alátámasztott, és a meghatározott körben használható; nem arra szolgál, hogy a mérést egy alkuval kialakított számmal helyettesítse.

Vizsgálja felül a normaidőt, ha változik a szerszámozás, az anyag, a konstrukció, az ellenőrzési követelmény vagy a munkamódszer, illetve ha az összehasonlítható tényadatok tartós, megmagyarázatlan eltérést mutatnak. Őrizze meg az előző verziót, hogy megkülönböztethesse a munkamódszer tényleges javulását az időrögzítés módjának változásától.

A normaidőből számítson megfelelő erőforrás-terhelést

Mielőtt az eredményt beviszi az ütemezési modellbe, tegye fel a kérdést: mit foglal le ez az idő?

A teljesen kézi munkára épülő példában a normaidő egy munkaállomáson végzett összeszerelést ír le. Egy megmunkálási műveletnél viszont a gépkezelő munkája, az automatikus gépi futás és az ellenőrzés átfedheti egymást. Ha ezeket egyszerűen összeadná, túlbecsülné a gép foglaltsági idejét; ha viszont csak a forgácsolási idővel számolna, kimaradhatna a munkadarab behelyezése, amelynek befejezéséig a következő ciklus nem indulhat el.

Ha az átfedés számít, ábrázolja párhuzamos idővonalakon a gépkezelő és a gép tevékenységeit. Határozza meg, hogy az egyes erőforrások mikor foglaltak, és hogy a gépkezelő az automatikus futás alatt valóban el tud-e látni más gyártási feladatot. Ne feltételezze, hogy a felügyelet nélküli gépi futás korlátlan gépkezelői rendelkezésre állást jelent.

A pótidőket az erőforrásnaptárral is hangolja össze. Ha egy szünetet már levont a rendelkezésre álló munkaidőből, ugyanaz a szünet pótidőként nem csökkentheti még egyszer a kapacitást. Őrizze meg a vizsgálatban megállapított normaidőt, de dokumentálja, hogyan képez annak összetevőiből tervezési időtartamot és rendelkezésre álló kapacitást.

A darabidő kiszámításához és az átállási idő külön átszámításához eltérő rendelési mennyiségek esetén használja a gyártási ciklusidőről szóló útmutatónkat. Itt azonban egy ezt megelőző kérdésről van szó: az alapul szolgáló normaidő egyáltalán a meghatározott munkát írja-e le.

Hasznosítsa a pontosabb időadatokat a SkyPlanner segítségével

Egy időtartam helyesbítése nem csak a vizsgált műveletre hat. Megváltoztatja, hogy a feladat mekkora idősávot igényel a gépre várakozó munkák sorában, mikor indulhatnak a következő műveletek, és hogyan versenyeznek más rendelések ugyanazért a kapacitásért. Egyetlen törzsadat módosítása ennek a tervezési munkának csak a kezdete.

A SkyPlanner rendszerben meghatározhatja a műveletek időtartamát, az előkészítési és befejezési időket, az alkalmas munkaállomásokat és a függőségeket. Az Arcturus, a rendszer ütemezésre szolgáló mesterséges intelligenciája, a beállított erőforrások és prioritások alapján kiszámítja a gyártási ütemtervet, az eredményt pedig a Gantt-nézet jeleníti meg. A reálisabb időtartamok hatását a teljes rendelésállományon áttekintheti, ahelyett, hogy minden érintett gép feladatsorát kézzel építené újra. A prioritásokat Ön határozza meg, döntéseit pedig szabályokkal és zárolásokkal védheti.

A SkyPlanner Timer és ShopFloor eszközei támogatják az idők és mennyiségek rögzítését, így a későbbi felülvizsgálatokhoz tényleges gyártási adatok állnak rendelkezésre. A rendszer korábbi időnaplók alapján a műveletek időtartamát is képes előre jelezni. Ez segít abban, hogy a tervezési becslések a tapasztalatokra épüljenek. A munkaidő-normázás arra ad választ, hogy a meghatározott munka normál munkatempó mellett mennyi időt igényel; a múltbeli adatokra épülő előrejelzés pedig a rögzített gyártási adatokból segít megbecsülni az időtartamot. Amikor eldönti, melyik bemeneti adatot használja, tartsa szem előtt ezt a két eltérő célt.

A Mamec tapasztalatai megmutatják, miért fontos az összehangolt ütemezés. A finn gyártónál több ezer, egymástól függő gyártási munkalapot kezeltek, a prioritásokat pedig a papíralapú munkalapokon szereplő szállítási határidők alapján határozták meg. A SkyPlanner rendszert integrálták a vállalat Oscar ERP rendszerével, és ez lett a gyártástervezés fő platformja. A Mamec beszámolója szerint közös, valós idejű képet kaptak a termelésről, a tervezési munkateher pedig érezhetően csökkent. Történetük jól mutatja, miért érdemes a teljes tervet egységesen kezelni ahelyett, hogy minden feladatsorról külön, kézzel döntenének.

Válassza a SkyPlanner rendszert, ha a pontosabb műveleti időkből jobb gyártási ütemtervet szeretne készíteni. Nyílt REST API felületén keresztül bármely ERP vagy MES rendszerrel integrálható, így meglévő rendszereit megtartva használhat reális időtartamokat a véges kapacitású ütemezésben.

Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, és hozza magával egy művelet jelenlegi normaidőjét, a hozzá tartozó vizsgálat dokumentációját, a közelmúlt tényadatait és egy jellemző rendelés gyártási útvonalát. Így konkrét adatokból kiindulva nézheti meg, hogyan javíthatja egy megalapozott időadat az üzemben követett tervet. Ha előbb önállóan ismerkedne a rendszerrel, próbálja ki a SkyPlanner rendszert demóadatokkal.