Teljes gyártási költség: számítás és értelmezés

Kezdőlap » Erőforrások » Teljes gyártási költség: számítás és értelmezés

Becsült olvasási idő: 11 perc

A teljes gyártási költség az adott időszakban felhasznált közvetlen anyagok költségének, a közvetlen munkaerőköltségnek és a felmerült gyártási általános költségeknek az összege. Az időszak végén még befejezetlen termelés költségét is tartalmazza, nem csupán a kiszállításra kész termékekét.

A számítás képlete:

Teljes gyártási költség = Felhasznált közvetlen anyagok költsége + Közvetlen munkaerőköltség + Gyártási általános költségek

A három számot egyszerű összeadni. A lényegi feladat annak biztosítása, hogy mindhárom ugyanarra a hónapra és ugyanarra a gyártási körre vonatkozzon, és egyetlen költséget se számoljunk el kétszer. Így megválaszolható a számítás mögött álló kérdés: azért drágult a gyártás, mert többe kerültek a felhasznált erőforrások, mert többet használtunk fel belőlük, vagy mert a munka nem a tervek szerint haladt?

A SkyPlanner APS segít összekapcsolni ezt a pénzügyi kérdést a gyártás valós helyzetével. A gyártási feladatok időnyilvántartásai, valamint a rögzített termelési és anyagfelhasználási adatok pontosabb képet adnak a történtekről. A mesterséges intelligenciával készülő, közösen használt gyártási ütemterv segít kezelni azokat az összehangolási problémákat, amelyek elkerülhető várakozást és a feladatsorok folytonos javítgatását okozzák. Így a kifizetett kapacitás nagyobb része fordítható a teljesítendő megrendelésekre.

Hozza közös alapra a három költségösszetevőt

Válasszon egy beszámolási időszakot, például egy naptári hónapot, és határozza meg, mely üzemre vagy termelési területre terjedjen ki. Gyűjtse össze az időszak készletmozgásait, a termelés munkaidő-nyilvántartásait és a kapcsolódó üzemi költségeket. A felmerült költségekkel számoljon, a megfelelő időbeli elhatárolásokat is figyelembe véve, ne egyszerűen a hónap során kifizetett számlákat adja össze.

A költségszámítás szabályait egyeztesse a pénzügyi csapattal, és alkalmazza őket következetesen. Ez a számítás vezetői szempontból mutatja be a gyártási tevékenységet; a jogszabályok szerinti készletértékelés további korrekciókat igényelhet. A havi összehasonlítás akkor hasznos, ha a vizsgált kör állandó marad, és nem változtatjuk meg a besorolást, valahányszor kedvezőtlennek tűnik egy szám.

Közvetlen anyagok: a felhasználással számoljon, ne az összes beszerzéssel

A közvetlen anyagok azok az alapanyagok és alkatrészek, amelyek egyértelműen hozzárendelhetők a gyártott termékekhez: például a burkolathoz felhasznált fémlemez vagy az abba beépített vásárolt alkatrészek.

Ha a vizsgált készlet kizárólag ilyen közvetlen anyagokat tartalmaz:

Felhasznált közvetlen anyagok költsége = Közvetlen anyagok nyitókészletének értéke + Nettó beszerzés − Közvetlen anyagok zárókészletének értéke

Készletértékekkel számoljon, ne csupán mennyiségekkel, és végig ugyanazt az értékelési módszert alkalmazza. A nettó beszerzésben vegye figyelembe a kapcsolódó visszárut, engedményeket és beszerzési költségeket. Ha a vizsgált készlet közvetett üzemi anyagokat is tartalmaz, azok felhasználását vonja le a közvetlen anyagköltségből, és helyette az általános költségek közé sorolja.

Egy anyagszállítmány beérkezése önmagában még nem jelent tárgyhavi gyártási anyagfelhasználást. Ha az anyag a hónap végén még az alapanyagraktárban van, a zárókészlet levonásával kikerül a számításból. Ugyanakkor a tárgyhónapban felhasznált anyagot korábban is beszerezhették.

Egyeztesse a készletmozgásokat a termelésnek kiadott és onnan visszavételezett anyagokkal, valamint a nyilvántartott veszteségekkel. A selejt nem tűnhet el az elszámolásból csak azért, mert nem lett belőle megfelelő késztermék. A rendkívüli veszteségeket elkülönítve mutassa ki a megfelelő számviteli kezelés és az üzemi kivizsgálás érdekében, ne számolja el őket észrevétlenül hasznos anyagfelhasználásként.

A SkyPlanner lehetővé teszi, hogy a dolgozók a gyártási feladat rögzítésekor jelentsék a hibás darabokat, és azok anyagfelhasználását is figyelembe veszi. Így a hibás darabok költsége a megfelelő darabok mellett is látható marad. A felhasználási nyilvántartásokat a ténylegesen elvégzett munkával vesse össze; egy változatlan anyagjegyzék önmagában nem magyarázza meg, miért kellett egy adott gyártási tételhez több anyag.

Közvetlen munkaerő: a munkaórákhoz a megfelelő költséget rendelje

A közvetlen munkaerőköltség a gyártási feladatokon közvetlenül dolgozók költsége. A gyakorlatban így számítható ki:

Közvetlen munkaerőköltség = A (Közvetlen munkaórák × Alkalmazandó óránkénti munkaerőköltség) szorzatok összege

Először munkavállalónként vagy azonos óraköltségű csoportonként számolja ki a költséget, majd adja össze az eredményeket. Ne csak az alapbért vegye figyelembe, hanem a belső szabályok szerint a közvetlen munkaerőhöz rendelt munkáltatói költségeket is, például a bérhez kapcsolódó közterheket és juttatásokat. A túlórapótlékokat kezelje következetesen, és a feladatok munkaidő-nyilvántartásait egyeztesse a bérszámfejtéssel, hogy a kifizetett termelési munkaidő teljes egészében szerepeljen az elszámolásban.

A dolgozók munkaóráival számoljon, ne a megrendelés átfutási idejével. Ha két ember egy órán át dolgozik, az két munkaórát jelent. Egy gép egyórás, felügyelet nélküli működése nem feltétlenül jelent egy óra közvetlen munkát. A több feladatot kiszolgáló felügyelet, karbantartás és más üzemi támogató munka általában a közvetett munkaerőköltségek közé tartozik, ha gazdaságosan nem rendelhető hozzá egy-egy gyártási feladathoz.

A SkyPlanner időnyilvántartásai a tényleges munkavégzést a dolgozóhoz és a gyártási feladathoz kapcsolják. A tervezett és tényleges adatokat összehasonlító jelentés a tervezett időtartamokat a tényleges gyártási időkkel veti össze. Így van honnan elindulni a túllépés kivizsgálásához, mielőtt azt feltételezné, hogy az órabér okozza a problémát.

Gyártási általános költségek: az üzemi háttér költségeit csak egyszer számolja el

A gyártási általános költségek a termelés közvetett költségeit foglalják magukban: az üzem bérleti díját, a gyártóberendezések értékcsökkenését, a közös közüzemi költségeket, a karbantartást, valamint a közvetett anyag- és munkaerőköltségeket. Az értékesítési és az általános vállalatirányítási költségek nem tartoznak ebbe a gyártásiköltség-számításba.

Egy lezárt időszak összköltségének megállapításához a kijelölt üzemi körben ténylegesen felmerült általános költségeket adja össze. Ha a gyártási feladatokra már előre meghatározott pótlékkulccsal számoltak el általános költséget, az így felosztott összeget egyeztesse a tényleges általános költséggel. Ne adja hozzá a teljes tényleges általános költséget olyan feladatköltségekhez, amelyek azt már tartalmazzák.

Akkor is következetes felosztási módszerre van szükség, amikor az általános költségeket egyes termékekre vagy megrendelésekre osztja fel. Ez más feladat, mint az üzem tárgyhavi összköltségének meghatározása: először tisztázza, mit tartalmaz a felosztandó költség, majd döntse el, hogyan terhelje azt az egyes gyártási feladatokra.

Példa a teljes gyártási költségre: egy hónap tevékenysége

Vegyünk egy gyártóvállalkozást, amely éppen a gyártási költségek havi zárását végzi. Alapanyagkészlete közvetlen anyagokat és közvetett üzemi anyagokat egyaránt tartalmaz. Az alábbi összegek szemléltető jellegűek, és amerikai dollárban értendők.

Összetevő	Tárgyhavi számítás	Költség
Összes anyagfelhasználás	24 000 $ nyitókészlet + 86 000 $ nettó beszerzés − 30 000 $ zárókészlet	80 000 $
Felhasznált közvetlen anyagok költsége	80 000 $ anyagfelhasználás − 5 000 $ közvetett anyag, amely az általános költségek között szerepel	75 000 $
Közvetlen munkaerőköltség	1 200 munkaóra × 30 $ óránkénti költség, a hozzárendelt munkáltatói terhekkel együtt	36 000 $
Gyártási általános költségek	5 000 $ közvetett anyagköltség + 12 000 $ közvetett munkaerőköltség + 9 000 $ bérleti díj + 6 000 $ közüzemi költség + 8 000 $ értékcsökkenés + 4 000 $ karbantartás	44 000 $
Teljes gyártási költség	75 000 $ + 36 000 $ + 44 000 $	155 000 $

Az 80 000 $ összegű anyagfelhasználás sora közbenső számítási lépés, nem pedig a végösszeghez hozzáadandó újabb költség. Az ebben foglalt 5 000 $ közvetett anyagköltség egyszer szerepel az összesítésben, az általános költségek között. A 30 $ óránkénti munkaerőköltség már tartalmazza a közvetlen munkaerőhöz rendelt munkáltatói költségeket, ezért ezeket máshol nem szabad újra hozzáadni.

Az eredmény azt jelenti, hogy a hónap során 155 000 $ gyártási költség merült fel. Nem azt jelenti, hogy a vállalkozás 155 000 $ értékű anyagot vásárolt, 155 000 $ önköltségű készterméket állított elő, vagy 155 000 $ önköltségű terméket értékesített.

Különítse el a felmerült költséget az elkészült és az értékesített termékek önköltségétől

A tárgyhavi munka egy része befejezetlen maradhat. A hónapban elkészült termékek egy része pedig még raktáron lehet. Ezek a készletváltozások magyarázzák, miért tér el egymástól a teljes gyártási költség, az elkészült termékek önköltsége és az értékesített termékek önköltsége.

Az előző példát folytatva tegyük fel, hogy a befejezetlen termelés nyitóértéke 20 000 $, záróértéke pedig 25 000 $. Ha nincs más értékelési korrekció:

Elkészült termékek önköltsége = Befejezetlen termelés nyitóértéke + Teljes gyártási költség − Befejezetlen termelés záróértéke

20 000 $ + 155 000 $ − 25 000 $ = 150 000 $

Így 150 000 $ kerül át a késztermékek állományába. A befejezetlen termelés értékének növekedése magyarázza, hogy a befejezett termelés önköltsége miért alacsonyabb a tárgyhónapban felmerült költségnél.

Tegyük fel továbbá, hogy a késztermékek nyitókészletének értéke 18 000 $, a zárókészleté pedig 23 000 $:

Értékesített termékek önköltsége = Késztermékek nyitókészletének értéke + Elkészült termékek önköltsége − Késztermékek zárókészletének értéke

18 000 $ + 150 000 $ − 23 000 $ = 145 000 $

A gyártási tevékenység értékeléséhez az időszak 155 000 $ összköltségét használja. Ha azt vizsgálja, milyen érték került a késztermékkészletbe, a befejezett termékek 150 000 $ költségéből induljon ki. A bruttó eredmény értékelésekor az értékesített termékek 145 000 $ költségét vesse össze a hozzájuk tartozó árbevétellel. Ha közvetlenül az e havi teljes gyártási költséget vonná le az árbevételből, összekeverné a gyártási tevékenységet olyan termékek értékesítésével, amelyek nem feltétlenül azonosak az adott hónapban gyártottakkal.

Ez a különbségtétel az egységköltségeknél is fontos. Ha változik a befejezetlen termelés állománya, félrevezető lehet a havi teljes gyártási költséget az elkészült darabszámmal elosztani. Összehasonlítható termékekből álló, befejezett gyártási tételnél a tételre elszámolt gyártási költséget ossza el az elkészült, megfelelő minőségű darabok számával. Eltérő termékek esetén inkább az egyes rendelések vagy termékcsaládok kiszámított költségeit hasonlítsa össze, ne tekintsen minden készterméket egyenértékűnek.

Derítse ki, miért került a vártnál többe egy gyártási tétel

A magasabb havi összköltség nem jelent automatikusan rosszabb hatékonyságot. Lehet, hogy több termék készült, vagy nagyobb ráfordítást igényelt a termékösszetétel. A teljesítmény vizsgálatához a tényleges felhasználást vesse össze a ténylegesen elkészült, megfelelő minőségű termékekhez előirányzott anyagmennyiséggel és munkaidővel.

Vegyünk egy ismétlődő gyártási tételt, amelyből 100 megfelelő minőségű készülékház készül. Ehhez a kibocsátáshoz az elfogadott norma 200 kg anyagot és 10 közvetlen munkaórát irányoz elő. A műszaki követelmények és az elvégzendő gyártási feladatok nem változtak.

Ráfordítás	Előirányzott ráfordítás 100 megfelelő darabra	Tényleges ráfordítás 100 megfelelő darabra	Közvetlen többletköltség
Anyag	200 kg × 5 $/kg = 1 000 $	220 kg × 5,50 $/kg = 1 210 $	210 $
Közvetlen munka	10 munkaóra × 30 $/munkaóra = 300 $	12 munkaóra × 32 $/munkaóra = 384 $	84 $

Az anyagköltség túllépése két részre bontható:

• Áreltérés hatása: 220 kg tényleges felhasználás × (5,50 $ − 5 $) = 110 $.
• Felhasználási eltérés hatása: (220 kg tényleges felhasználás − 200 kg előirányzott mennyiség) × 5 $ = 100 $.

A 110 $ eltérés az anyagértékelés, a beszerzési feltételek vagy a beszerzési ár vizsgálatára irányítja a figyelmet. A 100 $ eltérés a többletfelhasználás okaira mutat rá: a szabási anyagkihozatalra, a selejtre, az utómunkára vagy más gyártási okra. A tényleges 5,50 $ a felhasznált anyagra elszámolt költség, nem feltétlenül a legutóbbi beszállítói árajánlat szerinti ár.

A munkaköltség eltérése hasonlóan bontható fel:

• Óradíjeltérés hatása: 12 tényleges munkaóra × (32 $ − 30 $) = 24 $.
• Időeltérés hatása: (12 tényleges munkaóra − 10 előirányzott munkaóra) × 30 $ = 60 $.

Ellenőrizze, hogy túlóra vagy a beosztott dolgozók összetétele miatt változott-e az óradíj. A többletórák okát az átállások, a megismételt munkák és a gyártási feladatokhoz fűzött megjegyzések alapján vizsgálja. Az időráfordítás eltérése megmutatja, hol érdemes keresni az okot, de önmagában nem bizonyítja, hogy a gépkezelő nem dolgozott hatékonyan.

Ezek együttesen 294 $ közvetlen többletköltséget magyaráznak meg, még az általános költségek vizsgálata előtt. Eltérő intézkedéseket is indokolnak. Az anyagár lealkudása nem javítja a rossz szabási anyagkihozatalt, az órabér csökkentése pedig nem oldja meg, ha a gyártási feladatok újra meg újra egy megelőző műveletre várnak. Ha a tételre előre meghatározott általánosköltség-kulccsal számoltak el költséget, az így felosztott és a tényleges általános költség közötti eltérést külön vizsgálja, ne keverje a közvetlen költségek itt bemutatott eltérései közé.

A költségek okainak feltárásából legyen jobb gyártási terv

Ha már látható az ok, ott avatkozzon be, ahol az felmerült. Anyagárproblémánál a beszerzést és a műszaki előírásokat kell vizsgálni. A túl sok selejt folyamatfejlesztést vagy minőségügyi intézkedést igényel. Ha viszont a fizetett munkaidő azért vész el, mert a munkavégzés feltételei nem egyszerre állnak rendelkezésre, és folyton át kell ütemezni, akkor a munkát összehangoló gyártási terv jelenti a megoldást.

Gondoljon a készülékházakra, amelyek vágáson, hajlításon és összeszerelésen mennek keresztül. Az összeszereléshez rendelkezésre állnak a dolgozók, de a hajlított alkatrészek még nincsenek készen. A művezető átrendezi a feladatok sorrendjét, később pedig a késésben lévő tételt csak túlórával lehet a kiszállításra elkészíteni. A probléma nem egyszerűen az, hogy drága egy munkaóra, hanem az, hogy a szükséges műveletek és a rendelkezésre álló erőforrások időben nem voltak összehangolva.

A SkyPlanner ütemezésre szolgáló mesterséges intelligenciája, az Arcturus a munkaállomások, műszakok, dolgozók, műveleti időtartamok, függőségek és prioritások alapján összehangolt ütemtervet számít ki. Ha az anyagellátást is figyelembe vevő ütemezés engedélyezve van, az anyagok rendelkezésre állása is befolyásolja a számítást. Ön adja meg a prioritásokat, és zárolásokkal rögzíti a döntéseit; az Arcturus ezek alapján kiszámítja az időzítést, amely a Gantt-diagramon jelenik meg.

Így a gyártástervező összehangolhatja a készülékházak gyártási útvonalát a hajlítási és összeszerelési kapacitásért versengő többi rendeléssel, ahelyett, hogy minden erőforrás feladatsorát külön-külön javítgatná. Ha változnak a körülmények, a közös terv újraszámítása láthatóvá teszi a későbbi munkákra gyakorolt hatást. Kevesebb idő megy el külön listák karbantartására, a fizetett kapacitás pedig az elkerülhető várakozás helyett a szükséges rendelések teljesítését szolgálhatja.

A gyártásban elért eredmények mellett az üzleti hatást is ellenőrizze. A túlóra elkerülése csökkentheti a kiadásokat. Ha ugyanabban a fizetett műszakban egy további szükséges rendelés is elkészül, azzal hasznos kapacitás keletkezik, még ha a bérköltség nem is változik. Mindkettő értékes, de pénzügyileg nem ugyanazt jelenti.

Mit változtatott az összehangolt ütemezés a Mamecnél?

A keveréstechnikai berendezéseket és bérgyártásban csúcstechnológiájú termékeket gyártó Mamec korábban papíralapú munkalapok és az ERP-rendszer tervezési funkciói segítségével határozta meg több ezer, egymástól függő gyártási rendelés prioritását. A teljes terhelést nehéz volt átlátni, a prioritások kézi meghatározása pedig megterhelte a termelésirányítást.

A vállalat összekapcsolta a SkyPlanner rendszerét az Oscar ERP rendszerrel, és mesterséges intelligenciával támogatott, véges kapacitású ütemezést vezetett be, amelyben minden érintett ugyanazt a munkatervet látja. Beszámolójuk szerint csökkent a munkaállomások állásideje, érezhetően kisebb lett a tervezési munkateher, és reálisabbá váltak az átfutási idők. Mivel a gépkezelők tudják, mi lesz a következő feladat, a hosszú gépi ciklusok alatt előkészíthetik a soron következő munkát.

Ez a tapasztalat megmutatja, hogyan segíthet a költségek áttekintése a gyártás javításában: megbízhatóbbá tehető a munkák sorrendje, és hatékonyabban használható ki a meglévő kapacitás. Érdemes tehát a saját üzemben is feltárni az összehangolás hiányából eredő veszteségeket, nem csupán a havi összköltség részeként elfogadni őket.

Hozzon egy költségtúllépési példát a SkyPlanner bemutatójára

Válassza a SkyPlanner rendszerét, ha a gyártás tényadatait egy megvalósítható, közös ütemtervvel szeretné összekapcsolni, hogy a múlt havi költségek okainak feltárása segítse a következő rendelések jobb végrehajtását. A SkyPlanner nyílt REST API felületén keresztül bármely ERP- vagy MES-rendszerrel integrálható, így a meglévő rendszerei mellett fejlesztheti a gyártásütemezést.

Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, és hozzon magával egy ismétlődő rendelést: az előirányzott anyagmennyiséget, a tényleges felhasználást, a tervezett és tényleges munkaráfordítást, valamint az érintett erőforrásokon végighaladó gyártási útvonalat. Ezen a példán keresztül beszéljük át, hol keletkezett a költségtúllépés, és hogyan változtatná meg a munkát egy másik ütemezés. Ha előbb inkább önállóan ismerkedne a rendszerrel, próbálja ki a SkyPlanner rendszerét bemutatóadatokkal.