Átlagos javítási idő: az MTTR számítása és az időveszteség csökkentése

Kezdőlap » Erőforrások » Átlagos javítási idő: az MTTR számítása és az időveszteség csökkentése

Becsült olvasási idő: 11 perc

Az átlagos javítási idő (MTTR) a berendezés meghibásodását követő, meghatározott javítási vagy helyreállítási folyamat átlagos időtartama. Kiszámításához adja össze az összehasonlítható, befejezett események időtartamát, majd ossza el az összeget ezen események számával:

MTTR = összes javítási vagy helyreállítási idő ÷ befejezett események száma

Az „idő” meghatározása éppolyan fontos, mint maga az osztás. Egy alkatrész cseréje például 40 percet vehet igénybe, miközben a gép három órán át nem áll rendelkezésre. A hasznos riport láthatóvá teszi ezt a különbséget: így a karbantartás a folyamat megfelelő részén javíthat, a termelés pedig a ténylegesen rendelkezésre álló kapacitással tervezhet.

Az MTTR segít megérteni a korábbi meghibásodásokat, de nem mondja meg, mikorra hárítják el az éppen fennálló hibát. A várható újbóli üzembe állás időpontjához a karbantartás aktuális helyzetértékelése szükséges, és ha ez a becslés változik, annak a gyártási ütemtervben is meg kell jelennie. A SkyPlanner átvezeti a gép rendelkezésre állásának frissített adatait a közös ütemtervbe. Így láthatja a vevői megrendelésekre gyakorolt hatást anélkül, hogy minden kapcsolódó feladatsort kézzel kellene újraterveznie.

Először határozza meg, milyen időtartamot mér az MTTR

Az MTTR rövidítést az átlagos javítási, visszaállítási és helyreállítási időre is használják, ezek az elnevezések azonban nem feltétlenül ugyanazt az időtartamot jelölik. Az IEC megbízhatósági szójegyzéke az MTTR-t átlagos helyreállítási időként határozza meg. A kizárólag aktív javítási munkát számításba vevő riport szűkebb kérdésre ad választ, mint az, amely a karbantartóra vagy a pótalkatrészre való várakozást is tartalmazza.

Az útmutató gyártási példájában az MTTR a berendezés meghibásodásától addig eltelt időt méri, amíg igazoltan ismét rendelkezésre áll a termelés számára. Az időmérés a reagálásig eltelt idő, a hibafeltárás, a várakozás, a javítás, a tesztelés és a gép újbóli rendelkezésre állásához szükséges engedélyezés alatt is folytatódik. Az aktív javítási időt külön rögzítjük.

Tüntesse fel ezt a szabályt a riport felett az érintett berendezések körével és a jelentési időszakkal együtt. Ha a vállalati előírás, a szerződés vagy az alkalmazott jelentési szabvány más időtartamot határoz meg, azt a definíciót használja, és egyértelműen jelezze is. Az így kapott értéket csak akkor hasonlítsa össze az itt szereplővel, ha a mérés határai megegyeznek.

Háromórás kiesés esetén az aktív javítás jóval rövidebb is lehet

Képzeljünk el egy megmunkálóközpontot, amely 08:00-kor meghibásodik, és 11:00-kor kap engedélyt arra, hogy ismét termelésbe álljon. Az esemény nyilvántartása a következő szakaszokat különíti el:

Szakasz	Időintervallum	Időtartam
Várakozás a karbantartás megkezdésére	08:00–08:30	30 perc
Hibafeltárás	08:30–08:50	20 perc
Várakozás a szükséges alkatrészre	08:50–09:50	60 perc
Fizikai javítás	09:50–10:30	40 perc
Működésellenőrzés	10:30–10:40	10 perc
A termelésbe való visszaadáshoz előírt ellenőrzések	10:40–11:00	20 perc
A meghibásodástól a helyreállításig eltelt teljes idő	08:00–11:00	180 perc

Ebben a példában a külön mért aktív javítási időbe a hibafeltárás, a fizikai javítás és a működésellenőrzés tartozik: 20 + 40 + 10 = 70 perc. A meghibásodástól a helyreállításig eltelt teljes idő 180 perc. Egyik érték sem hibás; más-más kérdésre adnak választ.

Ez a különbségtétel megmutatja, hol érdemes beavatkozni. A 40 perces alkatrészcsere javításával nem szűnik meg az alkatrészre várakozással töltött egy óra. Ugyanígy az alkatrészellátás javítása sem oldja meg a nehézkes hibafeltárást.

A példában ezek a szakaszok egymást követik. A valóságban egyes tevékenységek átfedhetik egymást. Az eltelt időt csak egyszer számolja: ha két karbantartó 40 percig együtt dolgozik, az nem jelent 80 perces kiesést. A ráfordított munkaórák hasznosak lehetnek a karbantartási költségek elemzéséhez, de nem cserélhetők fel a gép helyreállításáig ténylegesen eltelt idővel.

A nem kapcsolódó veszteségeket külön kezelje

Az esemény akkor ér véget, amikor a gép teljesíti az újbóli üzembe állás elfogadott feltételeit, nem pedig akkor, amikor valaki később lezárja a karbantartási munkalapot. Ha a gép 11:00-kor rendelkezésre áll, de a következő rendeléshez csak délben érkezik meg az anyag, az a további egy óra anyaghiány miatti késedelem, nem pedig újabb egy óra helyreállítás.

Ugyanígy a tervezett karbantartás, a szokásos átállás és a gépkezelőre való várakozás sem minősül automatikusan hibaelhárításnak. Ezeket a veszteségeket a megfelelő kategóriában rögzítse, ne számítson bele minden álláspercet az MTTR-be. Ez a riport a meghatározott berendezéshiba utáni helyreállítást méri, nem az üzem összes állásidejét.

Összehasonlítható, befejezett eseményeket válasszon

Kezdje egyetlen géppel, vagy olyan gépcsoporttal, amelyben a berendezések és a hibatípusok valóban összehasonlíthatók. Egy kisebb érzékelő cseréje és egy nagyobb felújítás egyaránt érvényes esemény lehet. Ha azonban anélkül átlagolja őket, hogy bemutatná az események összetételét, éppen a megoldandó probléma maradhat rejtve.

Havi riportnál jól alkalmazható szabály, hogy a hónap során befejezett helyreállításokat veszi figyelembe, minden esemény teljes időtartamával, akkor is, ha az az előző hónapban kezdődött. A nevező ezeknek a befejezett eseményeknek a száma, nem a hónap során bejelentett összes hiba vagy a karbantartási munkalapok összes tételének száma.

Minden hónapban ugyanazt a szabályt alkalmazza, és őrizze meg az alapul szolgáló nyilvántartásokat. Különösen a következőkre figyeljen:

• Egy még el nem hárított hibához egy eseményazonosítót használjon. Több riasztás, több karbantartó vagy a karbantartási munkalapon szereplő több feladat nem feltétlenül jelent több helyreállítást.
• A befejezetlen események is maradjanak láthatók. A hónap végén még folyamatban lévő javításnak nincs végleges helyreállítási időtartama. Külön mutassa be az addig eltelt időt és az aktuális állapotot; ne kezelje befejezett, nullaórás javításként.
• Ellenőrizze az időbélyegeket. Az adminisztratív rögzítés időpontja nem feltétlenül egyezik meg a meghibásodás, a beavatkozás megkezdésének vagy a helyreállításnak az időpontjával. Ha nem ismert, mikor történt a meghibásodás, a ténylegesen rendelkezésre álló észlelési időpontot tüntesse fel, ne találjon ki egy korábbit.
• Egyértelműen jelezze, mit zárt ki a számításból. Indokolja meg a hiányzó időbélyegeket, a törölt bejegyzéseket és a számításon kívül hagyott eseménykategóriákat. Ne hagyjon ki egy hosszú, de érvényes javítási eseményt pusztán azért, mert az rontja az átlagot.

A befejezett eseményekről készült riport szokatlanul kedvező képet mutathat, miközben egy elhúzódó meghibásodás elhárítása még folyamatban van. Ezért kell az átlag mellett a nyitott események listáját is feltüntetni. Ha ehelyett az időszakban kezdődött meghibásodásokat választja ki, kövesse ezt az eseménycsoportot a helyreállításig, és ismertesse, hogyan kezeli a befejezetlen eseményeket. Ne váltson észrevétlenül a két módszer között.

Példa az MTTR kiszámítására

Képzeljünk el négy, a jelentési hónapban befejezett helyreállítást ugyanazon a gépen. Mindegyik eseményre a fent meghatározott, teljes eltelt időre vonatkozó szabály érvényes. Az aktív javítási időt külön oszlopban tartjuk meg, hogy látható legyen a különbség; nem adjuk hozzá az eltelt időhöz.

Befejezett esemény	A meghibásodástól a rendelkezésre állásig eltelt idő	Aktív javítási idő
A	90 perc	60 perc
B: a 08:00–11:00 közötti példa	180 perc	70 perc
C	150 perc	110 perc
D	420 perc	240 perc
Összesen	840 perc	480 perc

A fő számítás tehát:

A teljes helyreállítási idő alapján számított MTTR = 840 perc ÷ 4 esemény = 210 perc, azaz 3,5 óra.

Az ettől külön kezelt átlagos aktív javítási idő:

480 perc ÷ 4 esemény = 120 perc, azaz 2 óra.

Ha a jelentésben csupán „MTTR: 2 óra” szerepelne, anélkül, hogy jeleznénk: ez csak az aktív javítási idő, akkor ebben a példában a mért teljes helyreállítási időnél kisebb értéket közölnénk. A 3,5 órás adat definíció nélkül viszont azt hagyná nyitva az olvasó számára, hogy pontosan mit számítottunk bele.

Az időtartamokat az összeadás előtt váltsa azonos mértékegységre. Kilencven perc 1,5 óra, nem pedig 0,90 óra. Ha a feltételeknek megfelelő helyreállítások közül egy sem fejeződött be, az adott csoportra nem áll rendelkezésre megfigyelt átlag. Ilyenkor az eseményszámot nullaként, az átlagot pedig nem elérhetőként tüntesse fel, ne nulla perces MTTR-t adjon meg.

A csoportszintű eredményhez adja össze a figyelembe vett események időtartamát, majd ossza el az események teljes számával. Ne egyszerűen a gépenkénti átlagokat átlagolja, ha az egyes gépeken eltérő számú javítás történt. A gépenkénti és hibatípusonkénti bontást is tartsa elérhetően, hogy az összesített érték ne fedjen el egy súlyos, helyi problémát.

Milyen MTTR-érték számít jónak?

A jó eredmény azt jelenti, hogy egy érdemi, következetesen mért helyreállítási folyamat javul, miközben az elvárt végeredmény nem sérül. Nincs olyan egységes, órában megadott célérték, amely minden termelőberendezésre és hibatípusra észszerű lenne.

A gép eredményét a saját, hasonló körülmények között mért kiindulási értékéhez hasonlítsa. Mielőtt az alacsonyabb átlagot a jobb javítási teljesítménynek tulajdonítaná, ellenőrizze, változott-e a hibák összetétele, a műszakok karbantartói lefedettsége, a karbantartási módszer vagy a jelentési szabály. Egy több egyszerű hibát hozó hónap kedvezőbbnek tűnhet annál, amelyben egyetlen összetett meghibásodás történt, még akkor is, ha a csapat ugyanolyan jól dolgozott.

Az átlagot az eseményszámmal, az összes kiesett idővel, az egyedi időtartamokkal és a késedelmet okozó szakaszokkal együtt értékelje. A négy eseményt bemutató példában a teljes időtartamok növekvő sorrendben 90, 150, 180 és 420 perc. A medián 165 perc, az átlag viszont 210 perc. Az utolsó, hosszabb eseményt érdemes kivizsgálni; nem szabad törölni csak azért, hogy a két mutató megegyezzen.

Az MTTR önmagában arról sem mond semmit, hogy milyen gyakran hibásodik meg a gép. A meghibásodások közötti átlagos üzemidő, azaz az MTBF a javítható berendezések egy meghibásodására jutó üzemidőt mutatja. A gyakori, rövid és a ritka, hosszú meghibásodások más-más fejlesztési döntéseket igényelnek, még akkor is, ha az összes kiesett idő történetesen hasonló.

A legfontosabb: a 3,5 órás átlag nem jelzi, mennyi idő van hátra a következő javítás befejezéséig. Az aktuális hiba más alkatrészt, szakembert vagy ellenőrzést igényelhet. Az összehasonlítható korábbi adatok szolgáljanak a megbeszélés alapjául, majd kérje a karbantartás aktuális helyzetértékelését és a következő felülvizsgálat időpontját.

A termelés újraindítását ténylegesen akadályozó késedelmet csökkentse

Mielőtt intézkedést választ, bontsa szakaszokra a hosszabb eseményeket. Nem feltétlenül a tényleges javítás felgyorsítása hozza a legtöbbet: lehet, hogy a munka megkezdését hátráltató várakozást kell megszüntetni.

Ha lassú a reagálás, vizsgálja meg, hogyan jut el a hibajelzés a felelőshöz, és hogyan adják át a felelősséget a műszakok között. A gép azonosítója, a tapasztalt hibajelenségek és az egyértelmű eszkalációs rend hasznosabb kiindulópontot adnak a karbantartásnak, mint egy homályos üzenet arról, hogy leállt a termelés.

Ha a hibafeltárás viszi el a legtöbb időt, tegye könnyebben hozzáférhetővé a szükséges gépadatokat, a hibaelőzményeket és a szaktudást. A visszatérő hibákat a karbantartással és a műszaki szakemberekkel közösen vizsgálja felül. A gép ismételt visszaállítása rövidítheti az egyenként rögzített leállásokat anélkül, hogy megszüntetné az okot.

Ha az alkatrészre várakozás teszi ki az idő nagy részét, vizsgálja meg, melyik alkatrészre volt szükség, hogyan azonosították, és miért nem állt rendelkezésre. A kritikus pótalkatrészek elérhetőségének vagy azonosításának célzott javítása hasznosabb lehet annál, mint mindenből készletet tartani. A háromórás példában a 60 perces alkatrészre várakozás kézenfekvő vizsgálati pont, de önmagában még nem igazol semmilyen konkrét készletezési politikát.

Ha maga a fizikai javítás tart a legtovább, tekintse át az előkészítést, a hozzáférést, a szerszámokat, az utasításokat és a feladathoz szükséges szaktudást. Ha a tesztelés vagy az újbóli üzembe helyezés engedélyezése a szűk keresztmetszet, egyeztessék, hogyan állhatnak időben rendelkezésre a szükséges munkatársak, és hogyan készíthetők elő a szükséges ellenőrzések. A cél az újbóli üzembe helyezés jobb előkészítése, nem pedig az ellenőrzések kihagyása azért, hogy a mért idő rövidebb legyen.

Jelöljön ki felelőst a kiválasztott intézkedéshez, és vizsgálja meg a későbbi, összehasonlítható eseményeket. Az adott szakasz időtartama és a teljes helyreállítási idő egyaránt maradjon látható. A rövidebb javítási szakasz csak korlátozott értéket jelent a termelésnek, ha ugyanaz az idő egyszerűen más várakozásként jelenik meg, vagy ha a hiányosan elvégzett munka rövidesen újabb leállást okoz.

A javítás alakulásához igazodva tartsa naprakészen a gyártási tervet

A jövőbeli helyreállítás javítása az egyik feladat. A mai vevői vállalások teljesítésének biztosítása egy másik. A termelés nem várhat a hónap végi átlagra annak eldöntésével, hogy mi kerüljön sorra legközelebb.

Képzelje el, hogy a karbantartás kezdetben 11:00-ra várja egy megmunkálóközpont újbóli rendelkezésre állását. Egy későbbi helyzetértékelés ezt 14:00-ra módosítja. A korábbi adatokból számított MTTR nem változott, a várakozó rendelések számára rendelkezésre álló kapacitás viszont igen. Az egyik rendelésnél a megmunkálás után még ellenőrzés is szükséges, az alternatív megmunkálóközponton pedig már egy másik vevő munkája szerepel.

A SkyPlanner APS ezt a kapacitásváltozást beépíti az összefüggéseket is kezelő gyártási ütemtervbe. A karbantartás által felülvizsgált kiesési időszakot rögzítse munkaállomás-kivételként. Ha változik a várható visszatérés időpontja, módosítsa az időintervallumot, majd számítsa újra az ütemtervet. A SkyPlanner ütemezésért felelős mesterséges intelligenciája, az Arcturus a rögzített kapacitáshoz igazítja az érintett, ütemezhető műveleteket, figyelembe véve a beállított erőforrásokat, műveleti függőségeket, prioritásokat és zárolásokat. Az így kialakuló sorrendet a Gantt-diagram mutatja.

A 14:00-s visszatérés esetén vizsgálja meg, hogy a várakozó megmunkálási feladatok után marad-e elegendő idő az ellenőrzésre és a kiszállításra. Ha egy megfelelő alternatív erőforrás átvehet egy műveletet, az azon már meglévő vállalásokat is tekintse át. A már megkezdett munkánál külön kell dönteni az újraindításról; a várakozó feladatok újraütemezése nem helyettesíti a megszakított gyártási feladat állapotának ellenőrzését.

Így kevesebb kézi munkával kell újrarendezni az egymástól függő feladatsorokat, és átláthatóbb alapokra kerülnek a szállítási döntések. A helyreállítás aktuális becsléséért a karbantartás felel. A termelési prioritásokról Ön dönt. Az Arcturus elvégzi az összefüggő munkák ütemezési számítását, így Önnek nem kell külön-külön rendbe tennie az egyes gépek feladatlistáját.

Ezért érdemes a javítási folyamat fejlesztése mellett a SkyPlanner használatát választani: a rendelkezésre állás módosított becslése megjelenik az érintett rendelések és a gyártási folyamat későbbi, szintén érintett műveleteinek ütemezésében. Ha marad bizonytalanság, egyeztessenek a becslés következő felülvizsgálatáról, és az újabb, pontosabb információk alapján tartsák naprakészen az ütemtervet.

Nézze meg, hogyan hat egy elhúzódó gépleállás a szállításokra

Egy jól használható MTTR-jelentés megmutatja, mit mértek, mely eseményekből született az átlag, és hol érdemes elkezdeni a fejlesztést. Egy jól használható gyártási terv pedig azt mutatja meg, mi a teendő, miközben az aktuális javítás a maga ütemében halad. E döntések összekapcsolásával az alapos karbantartási elemzés nem marad pusztán egy elszigetelt havi számadat.

A SkyPlanner nyílt REST API-ján keresztül bármely ERP- vagy MES-rendszerrel integrálható, így az összefüggéseket kezelő ütemezés a meglévő rendelési és termelési adatokra épülhet.

Foglaljon SkyPlanner-bemutatót, és készüljön egy közelmúltbeli meghibásodás példájával, az újbóli üzembe helyezés módosított becsült időpontjával, valamint az adott erőforrást igénylő vevői megrendelésekkel. Kérje meg a bemutató vezetőjét, hogy mutassa meg, mely várakozó műveletek kerülnek át más időpontra, mi történik a következő gyártási lépésekben, és mely szállítási vállalások igényelnek figyelmet. Ha előbb inkább önállóan ismerkedne a rendszerrel, próbálja ki a SkyPlanner szoftvert demóadatokkal, és nézze meg, hogyan alakítja át az ütemtervet egy kapacitásváltozás.