Összesített termeléstervezés: állandó termelés, keresletkövetés vagy vegyes stratégia?

Kezdőlap » Erőforrások » Összesített termeléstervezés: állandó termelés, keresletkövetés vagy vegyes stratégia?

Becsült olvasási idő: 11 perc

Az összesített termeléstervezés középtávra, jellemzően mintegy 3–18 hónapra határozza meg termékcsaládonként a gyártandó mennyiségeket, a biztosítandó kapacitást, valamint a várható készletet vagy a vállalt, de még nem teljesített rendelésállományt. Egy gyakorlati kérdésre ad választ: ha a kereslet ingadozik, érdemes állandó ütemben termelni, a kibocsátást a kereslethez igazítani, vagy a kettőt ötvözni?

Az ingadozást valaminek ki kell egyenlítenie. Állandó termelési ütem mellett a csúcsidőszak előtt készlet halmozható fel. A kereslethez igazított kibocsátással ez elkerülhető, ehhez viszont olyan kapacitás kell, amely ténylegesen növelhető és csökkenthető. A vegyes stratégia a készlet és a rugalmas termelés között osztja meg a terhet.

A megfelelő választás úgy védi a szállítások teljesítését, hogy közben nem kell fel nem használható készletre vagy nem biztosítható kapacitásra költenie. A SkyPlanner segít átültetni ezt a döntést a termelésbe: ütemező mesterséges intelligenciája, az Arcturus a terv mögötti rendeléseket a munkaállomásokkal, műszakokkal, gépkezelőkkel és prioritásokkal összehangolva ütemezi. Így kevesebb időt kell fordítania a havi mennyiségi cél és az egyes gépek feladatsorainak egyeztetésére.

Miről dönt az összesített termelési terv?

Az összesített termelési terv nem az egyes gyártási feladatok szintjén készül. Nem azt határozza meg, hogy kedden melyik gépen fussanak az egyes műveletek, hanem egy termékcsalád termelési és erőforrás-felhasználási alapelveit rögzíti: mennyit kell gyártani az egyes időszakokban, mekkora készletet kell tartani, és mikor lesz szükség többletkapacitásra.

Olyan termékeket csoportosítson, amelyek gyártási igényei érdemben összehasonlíthatók. Hasonló termékekből álló családnál a darabszám megfelelő mértékegység lehet. Ha a méretek vagy a gyártási útvonalak jelentősen eltérnek, használjon értelmes közös mércét, például az adott erőforráson szükséges normaórákat. Ha egy kis alkatrészt és egy összetett szerelvényt két egyenértékű darabként ad össze, az elfedheti a kapacitásproblémát.

A havi bontás jól megmutatja a szezonális változásokat, a tervezési időhorizontnak azonban a meghozandó döntésekhez kell igazodnia. A dolgozók betanításához, a beszállítói kapacitás lekötéséhez és a csúcsidőszak anyagainak előkészítéséhez korábban kell lépni, mint a holnapi feladatsorrend módosításához.

Az összesített termeléstervezés több tervezési tevékenységet is összekapcsol:

• Az S&OP a keresleti, ellátási és pénzügyi döntéseket egyeztetett üzleti tervbe foglalja. Ebben a folyamatban alakíthatók ki és hagyhatók jóvá az összesített termelési alapelvek.
• A termelési főterv (MPS) az átfogó irányelveket a kiválasztott termékek mennyiségeire és rendelkezésre állási időpontjaira bontja le.
• A durva kapacitástervezés (RCCP) ellenőrzi, hogy a kritikus erőforrások kapacitása elegendő-e a javasolt termelési főterv megvalósításához.
• A részletes ütemezés az így meghatározott műveleteket az erőforrások rendelkezésre álló idejére osztja be.

A tervezési szintek kölcsönösen visszajelzést adnak egymásnak. Ha a rendelések ütemezése rendszeresen több túlórát igényel, mint amennyivel az összesített terv számolt, az alapelveket kell felülvizsgálni, nem pedig a végtelenségig az üzemre hárítani a különbséget.

Állandó termelési, keresletkövető és vegyes stratégia az összesített termeléstervezésben

A fő különbség az, hogy a kereslet változásakor mit engedünk változni.

Stratégia	Mi marad viszonylag állandó?	Mi egyenlíti ki a kereslet ingadozását?	Fő kompromisszum
Állandó termelés	A termelés üteme	Készlet vagy kifejezetten vállalt, később teljesítendő rendelésállomány	Stabil működés, cserébe készlettartási költség és keresleti kockázat
Keresletkövetés	A termelés szorosan igazodik az egyes időszakok keresletéhez	A munkaidő, a létszám vagy más igénybe vehető kapacitás	Kevesebb készlet, cserébe a kapacitás változtatásának költségei és nehézségei
Vegyes	Egy meghatározott termelési alapmennyiség, szabályozott változtatásokkal	A készlet és a rugalmasan változtatható kapacitás együtt	Jobban testre szabott megoldás, de több korlátot kell összehangolni

Állandó termelési stratégia: gyártás a csúcsidőszak előtt

Az állandó termelési stratégia a kereslet ingadozása mellett is egyenletes termelési ütemet tart fenn. A kisebb keresletű időszakokban a keresleten felül gyártott mennyiség készletre kerül; a csúcsidőszakban ez a készlet egészíti ki az aktuális termelést.

Ez megfelelő lehet ismétlődően gyártott termékeknél, ha a kereslet kiszámítható, a raktározási költségek kezelhetők, és fontos a szakképzett munkaerő megtartása. Egyenletesebb terhelést ad a beszerzésnek és a termelésnek, és csökkenti annak szükségességét, hogy egy rövid szezonra jelentősen bővíteni kelljen a kapacitást.

Ennek ára a korábban felmerülő kiadás és a készletezési kockázat. Az anyag-, munkaerő- és raktározási ráfordításokat már az értékesítés előtt vállalni kell. Ha csökken a kereslet vagy változik a specifikáció, előfordulhat, hogy a készlet már nem használható fel. Romlandó termékeknél és erősen egyedi megrendeléseknél jóval kisebb tere van ennek a megközelítésnek.

Ahol nem lehet előre gyártani, ott az egyenletes termelési ütem a csúcsidőszakban teljesítésre váró rendelésállományt halmozhat fel. Ez a kiszolgálásról hozott döntés, amelyhez elfogadható átfutási idők kellenek; nem a készletezés ingyenes helyettesítője. Az állandó létszámot is meg kell különböztetni az állandó kibocsátástól: a túlóra változtatása akkor is módosítja a kibocsátást, ha a dolgozók száma nem változik.

Keresletkövető stratégia: a kibocsátás igazítása a kereslethez

A keresletkövető stratégia úgy növeli és csökkenti a termelést, hogy minden időszakban kielégítse a keresletet. A kapacitás túlórával, további műszakokkal, ideiglenes munkaerővel vagy alvállalkozók bevonásával is módosítható. A felvétel és az elbocsátás szintén lehetséges eszköz, de nem ez az egyetlen módja a kereslet követésének.

A stratégia vonzereje a kisebb készletkockázat. Nem kell nagy mennyiségeket legyártani pusztán azért, mert egy későbbi időszakra szóló előrejelzés szerint eladhatók lesznek. Ez különösen fontos, ha a termékeket nem lehet gazdaságosan készleten tartani, vagy a vevői specifikációk nem ismertek jó előre.

A nehézséget az jelenti, hogy a többletkibocsátást akkor kell biztosítani, amikor szükség van rá. A szakképzett gépkezelők toborzása vagy betanítása hónapokig tarthat. Egy további műszakhoz emberek, gépek, anyagok és támogató területek is kellenek, nem elég egy nagyobb szám a kapacitástervben. Ráadásul a beszállítóknál is ugyanakkor jelentkezhet a szezonális csúcs.

A rugalmasságot kezelje olyan erőforrásként, amelynek korlátja és átfutási ideje van. Az olyan keresletkövető terv, amely nem biztosítható túlórát igényel, nem alacsony készletszintű megoldás: valójában kielégítetlenül hagyja a keresletet.

Vegyes stratégia: mekkora szerepet kapjon a készlet és a kapacitástartalék?

A vegyes stratégia stabil termelési alapot ötvöz a kibocsátás célzott módosításaival. A csúcsidőszak előtt például felhalmozhat némi készletet, a fennmaradó többletigényt pedig jóváhagyott túlórával vagy alvállalkozói gyártással fedezheti.

Ez akkor hasznos, ha egyik szélső megoldás sem megfelelő. Lehet, hogy korlátozott a tárolókapacitás, miközben a létszám sem növelhető annyira, hogy a teljes csúcsigényt kielégítse. A döntés így konkrétabbá válik: mennyi készletet érdemes tartani, és mekkora többlettermelés szervezhető meg megbízhatóan?

A vegyes stratégia nem automatikusan a legolcsóbb. Lehetővé teszi, hogy egy jobban illeszkedő kombinációt a többi megoldással azonos kereslet, kiszolgálási elvárások és zárókészletcél mellett hasonlítson össze.

Példa az összesített termeléstervezésre: mi fedezi a csúcsigényt?

Képzeljünk el egy gyártót, amely szabványos készülékházakból álló termékcsalád termelését tervezi. A kereslet az 1. időszakban 800 darab, a 2. időszakban 1 200 darab, a 3. időszakban pedig 1 600 darab. Az időszakokban azonos mennyiségű munkaidő áll rendelkezésre, a normál kapacitás pedig időszakonként 1 200 darab.

Tegyük fel, hogy nincs nyitókészlet, selejt vagy teljesítésre váró rendelésállomány, és a 3. időszak végére nulla zárókészletet célzunk meg. A termékek raktározhatók. Feltételezzük, hogy az egyes időszakok termelése időben rendelkezésre áll az általa fedezett kereslet kielégítéséhez; ez az egyszerűsített összehasonlítás nem határoz meg napi szállítási időpontokat.

Mindhárom stratégia összesen ugyanannyi, 3 600 darab terméket állít elő:

Stratégia	Termelés az 1. / 2. / 3. időszakban	Zárókészlet az 1. / 2. / 3. időszak végén	Mit kell biztosítani?
Állandó termelés	1 200 / 1 200 / 1 200	400 / 400 / 0	Az előre gyártott készlet tárolását és finanszírozását
Keresletkövetés	800 / 1 200 / 1 600	0 / 0 / 0	A 3. időszakban a normál kibocsátáson felül 400 darab gyártásához szükséges kapacitást
Vegyes	1 000 / 1 200 / 1 400	200 / 200 / 0	Némi készletet, valamint a 3. időszakban további 200 darab gyártásához szükséges kapacitást

A készlet számítása:

Zárókészlet = nyitókészlet + termelés − kereslet.

Az állandó termelési stratégiánál az 1. időszak zárókészlete 0 + 1 200 − 800 = 400 darab. A 2. időszakban ez az egyenleg változatlan marad. A 3. időszakban a raktáron lévő 400 darab egészíti ki az újonnan gyártott 1 200 darabot, így teljesül az 1 600 darabos kereslet.

A vegyes stratégia ezzel szemben 200 darabos tartalékkészletet hoz létre. A 3. időszakban ez a készlet az 1 400 darabos termeléssel együtt fedezi ugyanazt a keresletet. Így a maximális időszak végi készlet az állandó termelésű stratégia értékének felére csökken, és a csúcsidőszak többlettermelési igénye is feleakkora, mint a keresletet követő stratégiánál.

Tegyük fel most, hogy a vezetés legfeljebb 200 darabos időszak végi készletet engedélyez, és a termelés a 3. időszakban csak 200 darab többletkibocsátást tud biztosítani. Az állandó termelésű változat túllépi a készletkorlátot, a keresletet követő változat pedig a többletkapacitás korlátját. A vegyes változat ebben a modellben mindkét korlátnak megfelel.

Ez megvalósítható lehetőséggé teszi, de nem bizonyítja, hogy költségszempontból optimális. Továbbra is ki kell számítani az egyes változatok költségeit, és ellenőrizni kell a tényleges termékösszetételt és időzítést. Ha a keresleti csúcs elmarad, a készletkockázat a vegyes stratégiánál is megmarad. Ha az igény már a 3. időszak elején jelentkezik, a többletmennyiségnek is kellően korán el kell készülnie.

Hogyan válasszunk megvalósítható stratégiát?

Induljon ki egységes, egymással összhangban lévő keresleti és készletadatokból. Egyeztesse a biztos rendeléseket az előrejelzés fennmaradó részével, hogy ugyanaz az igény ne szerepeljen kétszer. Rögzítse a felhasználható nyitókészletet, a már vállalt termelési kötelezettségeket, valamint az időszak végén elfogadható készletet vagy még nem teljesített rendelésállományt.

Ezután ne három tetszetős végösszeget, hanem megvalósítható változatokat hasonlítson össze:

1. Először határozza meg a korlátokat. Vizsgálja meg az eltarthatóságot, a tárolási lehetőségeket, a forgótőkét, a jóváhagyott túlórát, a rendelkezésre álló szaktudást, a beszállítói átfutási időket és azt, hogy a vevők mennyi várakozást fogadnak el. Zárja ki azokat a változatokat, amelyek nem biztosítható erőforrásokra épülnek.

2. Az összes releváns költséget hasonlítsa össze. Vegye figyelembe a normál munkaidőben végzett termelést, a fizetett állásidőt, a túlórát, a készlettartási költségeket, a munkaerő-felvételt vagy képzést, az alvállalkozói gyártást és az elfogadott szállítási késedelmek következményeit. Minden változatnál azonos költségszámítási alapot használjon; az alapbért ne számolja el kétszer, ha a túlóradíj már tartalmazza.

3. Vizsgáljon meg más keresleti forgatókönyvet is. Mi történik, ha a csúcs alacsonyabb, magasabb vagy korábban jelentkezik? Az a terv, amely az egyik előrejelzés mellett valamivel olcsóbb, megváltozott kereslet esetén jóval több eladatlan készlethez vagy kezelhetetlen kapacitáshiányhoz vezethet.

4. Ne csak a mennyiségeket, hanem az intézkedéseket is hagyja jóvá. Nevezze meg, ki és milyen határidővel biztosítja a pluszműszakot, szerzi be az anyagot vagy köti le a beszállítói kapacitást. A tervet a tényleges kereslet és kibocsátás alapján vizsgálja felül, és egyértelműen határozza meg, milyen eltérések esetén kell módosítani.

Rendelésre gyártásnál a késztermékkészlet helyett a munkaterhelés és a még nem teljesített rendelésállomány lehet a hasznos összesített mérőszám. A kapacitás már azelőtt megtervezhető, hogy minden végtermék ismert lenne, de nem gyárthatók előre olyan vevőspecifikus termékek, amelyek követelményei még nem ismertek.

Válassza a legkisebb költségű megvalósítható megoldást, amely összhangban van a vevőknek tett vállalásokkal és a vállalható kockázattal. Ezután ellenőrizze, hogy a hozzá tartozó gyártási feladatok elvégezhetők-e a vállalások teljesítéséhez szükséges sorrendben.

Váltsa a kiválasztott stratégiát ütemezett gyártási feladatokra a SkyPlanner segítségével

A vegyes stratégiát szemléltető példában a 3. időszakban 200 darab többlettermelésre van szükség. Ez a szám csak akkor használható a gyakorlatban, ha a többletmennyiség végig is vezethető az üzem gyártási folyamatán. A több megmunkálási óra nem segít, ha a befejező műveletek kapacitása már teljesen foglalt, vagy az anyag csak a szükséges gyártási időablak után érkezik meg.

A SkyPlanner APS segítségével kapcsolja össze a jóváhagyott termelési stratégiát a konkrét gyártási feladatokkal. A kereslet előrejelzése, valamint a termékcsalád szintű készlet- és kapacitásdöntés maradjon a tervezési folyamatban; a SkyPlanner számára az ezeket megvalósító gyártási rendeléseket adja át ütemezésre. Ez nem jelenti a termékcsaládra vonatkozó előrejelzés automatikus átalakítását rendelésekké.

A termékek műveleteit, azok időtartamát, a használható munkaállomásokat, az anyagokat és az anyagjegyzékeket egyszer kell beállítani. Minden rendelési tétel örökli a hozzá tartozó termék gyártási útvonalát; az új igényt a mennyisége és a szállítási határideje határozza meg. Az Arcturus együtt ütemezi a rendeléseket, így az adott termékcsalád csúcsterhelését nem kezeli elszigetelten az ugyanazokért az erőforrásokért versengő többi feladattól.

A vegyes stratégia esetén a meglévő rendelések mellett a jóváhagyott többletmunkaidőt is vegye figyelembe az érintett műszakok és a gépkezelők rendelkezésre állásának beállításakor. Ha az anyagellátottságot figyelembe vevő ütemezés be van kapcsolva, az anyagok rendelkezésre állásáról rögzített adatok is befolyásolják, mikor kezdődhet a munka. Számíttassa újra az ütemtervet, majd kövesse végig az így ütemezett műveleteket a Gantt-idővonalon.

Ezután megvizsgálhatja azt a kérdést, amelyre az összesített táblázat nem ad választ: elkészülnek-e a házak a szükséges időpontra, és mi történik a többi rendeléssel? Ha valamely korlát akadályozza a cél elérését, döntse el, hogy a prioritásokon változtat, más kapacitást biztosít, vagy módosítja a termelési vállalást. Az ütemezési számításokat az Arcturus végzi, ezek a döntések viszont az Ön kezében maradnak.

A SkyPlanner a nyílt REST API felületén keresztül bármely ERP vagy MES rendszerrel integrálható. Meglévő vállalati rendszere továbbra is használatban maradhat, miközben a SkyPlanner csökkenti a jóváhagyott mennyiségek gyártásba illesztésével és az ütemterv változásokhoz igazításával járó kézi munkát.

Mit változtatott a műszakok átláthatósága a Fredman Operations működésében?

A konyhai és csomagolási termékeket gyártó finn Fredman Operations vállalatnak a rendelési mennyiségek növekedésével pontosabb, műszakonkénti rálátásra volt szüksége a kapacitásra. Korábban a munkalapokat kézzel vitték át a rendszerek között, a tervező pedig úgy állította fel a gyártási feladatok prioritását, hogy nem látta pontosan a gépek rendelkezésre állását.

A SkyPlanner bevezetésével összekapcsolták az L7 és LTR rendszereket, és közös Gantt-nézetben tették láthatóvá a gépeket, a szabad és lekötött kapacitást, valamint a gyártási feladatok előrehaladását. A Fredman beszámolója szerint csökkent a túlóraigény, és gyorsabban tudnak reagálni az ütemterv változásaira.

Ezzel az átláthatósággal megalapozottabban dönthet arról, hogyan kezelje a termelés a keresleti csúcsot: tekintse át együtt a feladatokat és a kapacitást, mielőtt a túlóra növelését tekintené az egyetlen megoldásnak.

Tervezzen a következő keresleti csúcsra

A következő szezonális cél jóváhagyása előtt gondolja át, mivel kezeli majd az ingadozást. Ha készlettel, ellenőrizze, hogy érdemes-e előre legyártani a termékeket. Ha többletkapacitással, biztosítsa a szükséges munkaerőt és erőforrásokat. Ha mindkettővel, egyértelműen határozza meg a korlátokat.

Ezután a SkyPlanner segítségével kapcsolja össze ezeket a döntéseket a csapata által teljesítendő rendelésekkel. Foglaljon bemutatót, és hozzon magával egy termékcsaládra vonatkozó keresleti profilt, a jóváhagyott termelési mennyiségeket és az ezek előállítására tervezett műszakokat. Így konkrét adatok alapján láthatja, hogyan csökkentheti az Arcturus és a Gantt-ütemterv a havi terv üzemi megvalósításához szükséges munkát. Ha előbb az ütemezési munkafolyamatot szeretné kipróbálni, indítson próbaverziót demóadatokkal.